Phantomrider

Monsoon 13. rész

2012-03-04T18:22:00.001+01:00

Aznapéjjel Tom alig bírt aludni, folyton Suzien járt az agya és azeseményeken. Régen nem érezte ilyen jól magát egyetlen lánnyalse. Röhögött magán, mikor belegondolt, egy szexért se küzdöttennyit. De már nem volt benne biztos, hogy tényleg csak azért kellneki.

- Robert! Van egy fekete öltönyöd?

- Van. De minek az neked?

- Suzieval valami puccos céges buliba megyünk.

- Oh..

- Mi oh??

- Nem tudtam, hogy ti már ilyen helyekre járogattok – kuncogott a vonal másik végében.

- Nem járogatunk! Segített átnézni, éjszakába nyúlóan, a könyvelést, és cserébe elmegyek vele.

- Aham.. És még mindig csak..??

- Igen..nem tudom – tette hozzá halkan. - Nemsokára ott vagyok az öltönyért! - és gyorsan letette, mielőtt Robert bármit mondhatott volna. Bár tudta, hogy személyesen úgysem ússza meg ennyivel.

***

Ahogyközeledett a nyolc óra Suzie egyre idegesebb lett. Nem a bulimiatt, hisz az minden évben van, bár most meg először egykísérővel. Sokkal inkább azért ideges, hogy Tom hogyan fogviselkedni. Ezer estet elképzelt, de úgyis tudja, hogy azezeregyedik lesz.

Pontbannyolckor megérkezik Tom és mobilon feltelefonál. Suzie nem veszifel, hanem kiint az ablakból, hogy mindjárt megy. Ahogy lenézmajdnem a lélegzete is elállt. Szép látvány volt Tom egyöltönyben az Audijának támaszkodva.

Mikorleért Tomhoz elbizonytalanodott, hogyan is köszönjön, de aztánkét puszi mellett döntött, amiből – Tom jóvoltából – egyhosszú csók lett. Tom mosolyogva kinyitotta a kocsiajtót, majdmegkerülve az autót beült a kormány mögé.

- Nem gondoltam, hogy ilyen kis lovagias tudsz lenni.

- Háát ha már így kirittyentettem magam, akkor már megadom a módját. - nevetett. - Amúgy mire is megyünk pontosan?

- Éves céges buli.

- Ilyenkor?

- A főszezon előtt.

- Jaa. És az nem zavarja őket, hogy én külsős vagyok?

- Nem – vágta rá gyorsan, de hangja bizonytalanul csengett.

- Szóval?

- Nincs semmi. Lehet vinni külsőst, és nem volt kedvem egyedül menni.

- Eddig egyedül mentél?

- Igen.

- Mióta dolgozol ott?

- 3 éve.

- És 3 éve nem... - tette a kezét Suzie combjára és ránézett.

- Az útra nézz – söpörte le Tom kezét. - Az, hogy nem vittem senkit még nem jelenti azt, hogy nem is volt 3 éve senkim.

- Én nem vagyok a pasid mégis elviszel..

- Ne vedd kitüntetésnek!

Tomhamar rájött, hogy Suzie miért mondta ezt. Az estély rém unalmasvolt. Sokan odajöttek jópofizni Suzienak, meg Tommal is próbáltakbeszélgetni, de nem sok közös témát találtak. Suzie asvédasztalnál álldogált és egy újabb mini-szendvicsért nyúlt,mikor egy kar fonódik a derekára.

- Meddig maradunk? - súgja a fülébe Tom, amitől libabőrös lett Suzie.

- Lassan mehetünk.

- Remek – Tom megfogja Suzie kezét és már húzza is ki az épületből.

- Várj, még el se köszöntem senkitől – próbálta sikertelenül kihúzni a kezét.

- Nem fogsz hiányozni senkinek!

- Kössz!

- Nem úgy értettem – fordul szembe a lánnyal, már a kocsinál – Mindenki elvan a kis unalmas világában. Csüccs – nyitja ki az ajtót

- Hova megyünk? - szólalt meg Suzie, mikor már elhajtottak onnan.

- Nem tudom – rántotta meg a vállát – Ötlet?

- Mindegy.

- Hozzám? - Suzinak hirtelen csomóba ugrott a gyomra idegességében.

- Inkább hozzám – válaszolt Suzie, Tom pedig egy mosollyal egyezett bele.

Mikorhazaértek, és Tomot hellyel kínálta, Suzie hozott egy-egy poharatés bort, de közben rémesen ideges volt –mi a franc van velem? Hisz rég nem vagyok már szűz, mégis úgyviselkedem – aligbírta kitölteni a poharakba. Tom mintha észrevette volna, vagycsak türelmetlen volt, elvette a poharakat és megcsókolta a lányt.Suzieból minden idegesség elszállt és nem törődtek már aborral, hanem egymást vetkőztetve elindultak a hálószobába.

***

Tommásnap délelőtt hamarabb kelt, mint Suzie. Kimászott az ágybólés mikor öltözködni kezdett visszanézett a békésen alvólányra. Számára ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Szintelepörgött előtte egy kép, hogy visszabújik mellé, megvárjamikor felkel, együtt megreggeliznek.. de Tom gyorsan elhessegetteezeket a gondolatokat. Nem akarta megvárni amíg Suzie felkel, félt,hogy a lány akkor azt hiszi lesz ennek folytatása, ő meg nemakart.. vagy legalábbis nem tudta, hogy mit akar.

Mikor kilépett a ház ajtaján, azt hitte rosszul lát. Bill akkor szálltki a kocsijából. Mindketten ledöbbentek, és pár másodpercigcsak némán bámulták egymást.

- Hát te? - szedte össze magát hamarabb Tom.

- Látogatóba jöttem – bökött a fejével a ház felé egy gonosz mosoly kíséretében.

- Suziehoz?? - csodálkozott, de Bill nem válaszolt, csak bement a házba. Tom pedig idegesen bepattant a kocsijába és elhajtott.

***

IgazábólBill csak a srácokért jött, de ha már ott járt, visszafelébecsöngetett Suzie-hoz.

- Szia – nyitotta ki az ajtót Suzie, és egyből megijedt, mikor eszébe jutott, hogy az ikrek akár össze is futhattak.

- De ijedten nézel! Ha azért van, hogy összefutottam-e Tommal, akkor igen..

- És mi volt? Nem hallottam semmi vitát – kijjebb tárta az ajtót, hogy a fiú be tudjon menni.

- Nem vitáztuk. Csak kérdezte, hogy mit keresek itt.

- És mit mondtál?

- Csak annyit, hogy látogatóba vagyok. Azt már nem mondtam, hogy kihez is jöttem.

- Ő meg azt hiszi, hozzám jöttél.. - szomorodott el, és bántotta a tudat, hogy most Tom miket feltételezhet róla. Bár csalódott volt, hogy a fiú szó nélkül lelépett, de ha őszinte volt magához, akkor pontosan erre számított. Bár örült volna, ha téved és Tom mellett ébred.

- És az baj?

- Igen! Most azt hiszi mindkettőtökkel kavarok!

- Ugyan már! Látom megkapta amit akart – nézett szét a nappaliban heverő néhány ruhadarabon – Nem fogod már érdekelni. Hány napba telt? Pár nap? Pár hét? Egész kitartó volt.

Suziehirtelen nagyon dühös lett Billre. Soha nem feltételezte volna,hogy ő így meg tudná sérteni és alázni. Még mielőttgondolkodott volna, már lendült is a keze és egy hatalmas pofontkevert le Billnek.

- Fogalmad sincs mi van mostanában Tommal! - üvöltött a lány.

- Ugyan már! Azt hiszed megváltod a világot?? - Suzie visszavágott volna valamivel, de hirtelen leblokkolt. - Holnap menj el bulizni! Oda ahova Tom is jár, nem tudom hol van az, de te biztos. Aztán majd meglátod mennyire érdekled!

Billsarkon fordult, és kiviharzott a házból. Közben csatlakoztak asrácok is, akik alig bírtak lépést tartani vele. Utolsópillanatban pattantak be az autóba, talán Bill otthagyta volnaőket, ha nem sietnek.

Monsoon - 12. rész

2012-03-03T15:57:00.002+01:00

Pontbanhétkor, Tom leparkolt Suzie munkahelye előtt. Szerencsére ma nem alánynak kellett zárnia, így csak befejezett egy emailt, és kimenta kocsihoz. Mikor beszállt, Tom megfordult és a hangszer bolttalellenkező irányba hajtott.

- Nem a boltba megyünk?

- Nem. Otthon kényelmesebb – mosolygott.

- Ahhoz, hogy átnézzek pár papírt, jó a bolt is! - félek, hogy még egyszer nem tudnék ellenállni neked.

- Ha akarod hátrakötheted a kezem, hogy ne nyúljak hozzád – vigyorgott.

- Elég a nadrágod rajtad marad..

- Óó tehát, minden más lekerülhet és a kezeimmel is szabadon garázdálkodhatok??

- Nem úgy gondoltam! Tudod, mit? Állj meg! Ez rossz ötlet volt. Add ide a papírokat, átnézem egyedül, és külön lapra leírom ha van benne valami hiba!

- Bocs, befejeztem. Jó fiú leszek az este.

Kisebbkocsikázás után megérkeztek Tom nem túl nagy, de minden luxussalfelszerelt házához. Beinvitálta a lányt a nappaliba, majd elmentfőzni két erős kávét. Pár perc múlva visszatért a kétkávéval és a hóna alatt egy papírköteggel.

- Cukor, tej?

- Mindkettő, köszi.

Tomelkészítette a kávét, majd a papírok társaságában átnyújtottaSuzienak. A lány már vagy 10 perce olvasgatta a különbözőszámlákat, meg mindenféle kimutatást, Tom meg azon kapta magát,hogy a papírok helyett Suziet nézte. Erős késztetést érzett,hogy kikapja a kezeiből a papírokat és hátradöntse a kanapén.

- Itt van egy kis gond – Suzie hangja egyből visszarántotta a valóságba.

- Hol? Mi?

- Itt – bökött a papírra.. meg még másik háromra – Több volt a kiadás, mint a bevétel, még sincs mínuszban az a hónap.

Tomelvette a lapokat és megnézte őket, de fogalma se volt mit is kellnézni pontosan. Mikor visszanézett Suzie mosolygott rá.

- Min mosolyogsz?

- Csak jó látni, hogy a bulizáson és a naplopáson kívül mást is csinálsz. - Tom arca elkomolyodott, Suzie pedig megijedt, hogy megbántotta, pedig ez bók akart lenni.. a maga módján. De kisebb szünet után Tom folytatta – Nem volt mindig ilyen üres az életem.

- Az együttesre gondolsz?

- Is. Meg úgy mindenre. Több mindent csináltam.. több barátom volt.

- Ők hová lettek? - meglepődött, hogy Tom mennyire megnyílt neki. Sok mindenre kíváncsi volt, de nem nagyon mert kérdezősködni, nem tudta hol az a bizonyos határ.

- Billt választották. Tudod.. ugyanazok voltak a barátaink – nevette el magát keserűen.

- Értem.

- Ennyi? - húzta fel a szemöldökét Tom.

- Hogy érted?

- Azt hittem elárasztasz kérdésekkel..

- Hidd el lennének – nevette el magát – de megvárom amíg te mesélsz.

- Kösz – fogta meg a kezét Tom, és kicsit közelebb húzódott.

Suzieszívverése felgyorsult. Úgy érezte magát, mintha tinédzserlenne és életében először kettesben maradt volna egy fiúval.Belenézett Tom barna szemeibe és remélte, hogy mindjártmegcsókolja. Meglepődött magán, hogy ennyire várja. Sőt akkorúgy érezte, hogy mindjárt ő mászik rá a fiúra. Pár másodperchabozás után Tom elvette a kezét és visszatért a papírokhoz,Suzieból meg akaratlanul kiszaladt egy csalódott sóhaj.

- Megígértem, hogy ma este jófiú leszek – mondta fel sem nézve a papírokról – De ha szeretnéd, megszeghetem az ígéretemet – nézett a lányra egy cinkos mosollyal.

- Szóval, azok a számlák.. – Suzie érezte, hogy vörösödik, így gyorsan elterelte a témát.

Éjfélkörülre végeztek – miután néha megszakadt a munka egy kisbeszélgetés miatt. Vagy inkább a beszélgetés szakadt meg egy kismunkával.

- Ideje mennem! - állt fel Suzie és kinyújtózkodott kicsit.

- Hazaviszlek!

- Nem kell! Hívok egy taxit!

- Jó, de legalább hadd fizessem ki. - Suzie csak bólintott.

Tomtelefonált egy taxitársaságnak, majd kicsivel később kimentek azelőszobába várni a taxit.

- Cserébe kérhetsz tőlem bármit!

- Bármit? - megbánod még ezt a könnyelmű kijelentést! - Tom csak bólintott – Holnap este lesz egy céges party. Kiöltözős, puccos.. - Tom arcára kiült a rémület.

- Rendben. Mennyire kell kiöltözni?

- Fekete öltöny. Van?

- Huh ezer éve nem volt olyan rajtam. De beszerzek egyet.

- Akkor holnap nyolcra gyere értem!

Mindkettenzavarban voltak kicsit, pontosan tudták mit akar a másik mégselépett egyikük se. Végül Tom odalépett hozzá, derekánál fogvamagához húzta és megcsókolta. Legnagyobb meglepetésére Szuzienem lökte el, hanem a nyaka köré fonta a karjait ésvisszacsókolt. Tom keze becsúszott Suzie pólója alá, és mivelmég mindig nem érzékelt ellenállást, elkezdett a hálószobafelé hátrálni. Pár lépést tehettek, mikor megszólalt kint amegékező taxi dudája, ők pedig szétrebbentek.

- Elküldöm! - és már indult is az ajtó irányába.

- Ne! - kapta el Suzie a karját. Tom hátrafordult – Jobb lesz ha most megyek.

- Jó – Tom nem tudta leplezni a csalódottságát, de nem kelt ki magából mint múltkor, és amire Suzie számított.

- Eljössz a bulira? - kérdezte kicsit bizonytalanul.

- Persze – adott a lánynak egy kisebb csókot, majd kinyitotta neki az ajtót.

***

AhogySuzie hazaért, első dolga volt felhívni a barátnőjét. Ugyanéjjel egy van, de ilyenkor még ritkán alszik. És igaza volt.Második csöngésre felvette, Suzie pedig egy szuszra elhadart nekimindent.

- Mi?? - üvöltötte a telefonba Laura – Miért?

- Nem tudom.. megijedtem.

- Mégis mitől?

- Nem tudom...

- Suzie...

- Jóóó azt hiszem... - néma csönd a túlsó oldalon - Csak megijedtem, ha megkap, eldob. És ezt nem akarom.

- Azt hiszed szereted? - fejezte be az előbbi megkezdett mondatot.

- Nem tudom..

- És mit tudsz, Suzie? - nevette el magát Laura

- Azt, hogy nem szeretném ha kilépne az életemből.

Poszter

2012-03-02T16:35:00.003+01:00

E havi Popcornban van egy TH-s poszter :))

Ez a kép:

Monsoon - 11. rész

2012-03-01T22:25:00.001+01:00

Tomtávozása után nemsokkal Laura lépett be az irodába, arcán egyszéles vigyorral.

- Szia! Láttam ám ki távozott innen – kacsintott.

- Ja. És? Boldognak tűnt?

- Hááát, most, hogy belegondolok.. nem igazán. - Laura a szomszéd asztalnál ülő lányra nézett, aki ugyan mereven bámulta a monitort, látszott, hogy a beszélgetésre figyelt. - Na gyere, ebéd közben elmesélsz mindent.

Nemsokkal később a kedvenc olasz éttermükben ültek, majd a rendelésleadása után Suzie szépen részletesen mindent elmeséltbarátnőjének.

- .. és tudod mi a legrosszabb? Ha kicsit kedvesebben nyomul a kocsiban, és nem kapja fel rögtön a vizet, akkor talán még be is adtam volna a derekam.

- Ha odavagy érte, akkor miért kéreted magad? – na igen Laura az a típus aki akár az első, és talán egyetlen, randin is lefekszik a sráccal.

- Csak nem adom magam könnyen. Nem akarom, hogy megkapjon, és eldobjon.

- Szerintem többet érez irántad. Ha meg nem akkor volt egy jó éjszakád – nevetett

- Miből gondolod?

- Elég csak ránézni! Jó pasi.

- Neeem. - nevette el magát Suzie - Azt, hogy többet érez irántam!

- Abból amiket mondtál.. nem tudom.. női megérzés – rántotta meg a vállát.

- Bár igazad lenne..

***

Tom leakarta valamivel kötni a figyelmét, tudta ha hazamegy akkor egészvégig Suziera gondol majd. Beülni valahova túl korán van,ráadásul egyedül nem sok kedve volt, így inkább a hangszerboltjafelé kanyarodott. Miután nagy nehezen talált parkolóhelyet,lévén, hogy a bolt egy forgalmas úton van, meglepődve látta,hogy megváltozott a bolt külseje. Nem emlékezett, hogy Franz, abolt vezetője említette volna neki, de végül is szabad kezetkapott az ilyen döntésekben. Tom nem akart azzal foglalkozni, hogymilyen színű a kirakatablak kerete, és hasonlók. Franz felesége,meg lakberendező, és mindig is imádta rendezgetni a boltot, minthacsak a sajátja lenne.

Azajtó egy csilingeléssel kinyílt, a pénztárnál unalmában atelefonját pötyögtető Daniel, a bolt eladója, felkapta a fejét.És meglepődött a látogatón.

- Helló főnök! - gyorsan zsebre vágta a telefont, és elindult Tom felé.

- Szia! Látom sok a vevő – nézett körbe Tom.

- Ja, de délután, estefelé szoktak lenni.

- Franz?

- Nem tudom – mondta bizonytalanul.

- Nem tudod, vagy nem akarod elmondani?

- Tényleg nem tudom – Tom mérgesen ránézett – Ilyenkor még sosincs itt.

- Mégis mikortól jön be?

- Változó, de inkább délután.

- Nyolc órában fizetem! - csattant fel, de aztán meglátta Daniel megilletődött arcát – Bocs, nem a te hibád.

- Nem baj.. Felhívjam?

- Nem kell, majd én. Te inkább foglalkozzál vele – mutatott az épp belépő vendég fel, majd hátrament telefonálni.

Leültaz egyik dobozra, majd tárcsázta Franz számát. Csöngött párat,de senki nem vette fel. Tom pár perc múlva megint megpróbálta.

- Hallo? - szólt bele Franz kicsit álmos hangon.

- Jó reggelt! Most ébredtél?

- Nem–nem dehogyis – a hangja már sokkal éberebb volt.

- Merre jársz akkor, mert eléggé úgy hangzott.

- A boltban! Hol lennék..

- Érdekes, mert én is itt vagyok, és nem látlak sehol. - a vonal túlsó végén csönd, és mielőtt megszólalhatott volna, Tom folytatta – Fél órád van, hogy ideérjél!

- A város másik felén lakom! Soha nem érek oda fél órán belül.

- 12:30 van.. Ha nem vagy itt 13:00-ra, már be se gyere! - Tom, meg se várva Franz válaszát, letette a telefont.

Sokmindent elnézett már Franznak, mert rendesen vitte a boltot, deutálta mikor hazudnak neki. És egyébként se volt jó napja.

Picittöbb, mint fél órán belül megérkezett Franz, ahogy belépett azajtón, meglátta Tom ideges arcát, és egyből magyarázkodnikezdett.

- Tegnap volt a feleségem születésnapja, és buliztunk egy kicsit..

- Múltkor még ősszel volt.. most meg májusban?

- Az a lányomé volt. - Tom csak sóhajtott egyet.

- Akkor a mai napot, kiveszed szabadnapnak, ugye? - nézett rá nyomatékosan.

- Igen – jobbnak látta nem vitatkozni, mert könnyen az utcán találja magát.

- Nagy ritkán egyszer bejövök ide, és azt látom, hogy a hely kong az ürességtől, és a boltvezető meg délig alszik..

- Mégis megy a bolt, hisz kapod a pénzed.

- De több pénz jönne be, ha elfelezem a munkaidőtöket és a béreteket!

- Erre nincs szükség.. be fogok járni és a boltot is fellendítjük!

- Remek! A könyvelési papírokat megnézhetném?

A kétsrác először amolyan „mit akarsz te azzal, úgyse értesz hozzá”nézéssel illette Tomot, majd egymásra néztek. Amiből Tom nem sokjót olvasott le.

- Azok.. Nem a boltban tarjuk.

- Jó, akkor nyomás haza érte.

- Most??

- Nem majd három hét múlva! Persze, hogy most!

Franzkelletlenül elment a papírokért, látszott rajta, hogy nem csakazért nincs kedve, mert messze lakik. Amíg ő elvolt, jött párvevő, akiket Tom a háttérből figyelt. Látta, hogy Danielmindenből a lehető legdrágábbat akarja eladni, még ha nem isfeltétlenül az a legjobb az illető számára. De nem szólt bele.

MikorFranz visszaért a papírokkal, Tom elkezdte nézni őket. Nem sokmindent értett belőle.. azt hitte könnyebb lesz. Hátul leraktaőket egy kicsit, majd kiment a bolt elé cigizni.

***

MiutánSuzie végzett az ebéddel, úgy döntött, hogy gyalog sétálvissza a munkahelyére. Úgyis a kolléganője is mindig eztcsinálja, otthagyva őt a munkával. Most egy kis revánsot vesz.Útközben nézegette a boltok kirakatait, nem siette el a munkábajutást. Egyik bolt előtt meglátta Tomot cigizni. Hirtelen nemtudta mit csináljon. Ha átmegy a másik oldalra..gáz. Ha elmegymellette..bunkó. Ha csak odaköszön..furi. Ha leállbeszélgetni..talán azt már nem is akarja Tom. Végül a harmadikmellett döntött. Közelebb ért hozzá, és odaköszönt mielőttelment volna mellette.

- Már szóba se állsz velem? - mondta Tom, mikor Suzie mellé ért.

- De.. csak..

- Mindegy, nem muszáj – nyomta el a cigijét és már indult volna befelé. Suzienak eszébe jutott a beszélgetés a barátnőjével. Hirtelen ötlettől vezérelve utána szólt,

- Tom! - az illető megfordult – Bocs..

- Mint mondtam, nem kell..

- Ez a boltod? - folytatta, mintha meg se hallotta volna az előző mondatot.

- Igen – most már teljesen Suzieval szembe fordult. - Ritkán járok ide. De ha véletlenül mégis.. áh mindegy. És te? Nem dolgozol?

- Ebédelni voltam, épp megyek vissza. Mi a gond?

- Sok minden. Össze-vissza hazudnak.. - Tom egy pillanatra elgondolkodott - Mond csak, értesz a könyveléshez?

- Valamennyire igen.

- És ha szépen megkérlek megnéznéd a papírokat?

- Most megyek vissza, de munka után szívesen.

- Szuper. Mikor végzel?

- Hétkor.

- Ott leszek!

Suziebólintott, majd elköszönt és tovább ment a munkahelyére. Ekkorgondolt csak bele, hogy a bolt és az iroda között pár percessétatáv van.. miért jönne érte Tom. Majd leesett neki..valószínűleg nem a boltban nézik át a papírokat. Hirtelen úgyérezte, hogy valami csellel csalják fel őt a lakásra.. -vannak egyáltalán könyvelési kimutatások? -gondolta.

Monsoon - 10. rész

2012-02-28T16:32:00.002+01:00

Suziefolyton a telefonját leste, de 20 perc múlva se érkezett válasz.- Vagy megsértődöttőfelsége, vagy majd hív –a telefonját bedobta a táskájába, és inkább a srácokrafigyelt. Miután a koncertnek vége lett, még maradtak beszélgetnia kocsmában, de tíz magasságában elindultak haza, mivel asrácoknak másnap iskola volt.. no meg Suzienak is munka.

Egésznap unalmasan telt, tele munkával. Tom azóta se válaszolt azsms-re és nem is hívta Suziet. Nem sokkal azután, hogy Suziehazaért, és leült kicsit tv-zni, csöngettek az ajtón.

Kinyitottaaz ajtót és meglepődött, hogy Tomot látta meg, szépenkirittyentve.

- Szia! Hát te?

- Helló. Vacsoráztál már?

- Még nem.

- Akkor készülj, elviszlek.

- Talán ha megkérdeznéd, hogy ráérek-e. Nem ülök egész végig itthon egyedül, és rád várok. - Tom csak benézett Suzie válla fölött és látta az üres kanapét, hallotta a tv-t és elmosolyodott.

- José Armando biztos elenged velem vacsorázni.

- Nem is azt néztem! - nevette el magát a lány – Gyere be! - sóhajtott – Gyorsan elkészülök.

Félórás kocsikázás után, Tom leparkolt a kikötőnél és egylezárt mólóhoz vezette Suzie-t. A móló végén egy romantikusanmegterített asztal várta őket, és gyertyák mindenütt.

- Csodálatos! - ámult Suzie

- Örülök, hogy tetszik. Ülj le – húzta ki a széket, majd utána ő is leült szembe a lánnyal.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen romantikus is tudsz lenni. - biztos nem a te ötleted volt.

- Sok mindent nem tudsz még rólam. - de ráhibáztál, nagyon nem ilyen vagyok. De ettől a legtöbb a lány ledobja a bugyiját.

- Például?

- Kérdezz! - mosolygott.

- Mondjuk.. vacsora és bulizáson kívül más programot is szoktál csinálni?

- Hajaj – kacsintott

- Jó akkor vacsi, buli és szexen kívül?

- Nem nagyon – nézett maga elé, és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy mennyire egysíkú az élete. - De ha mondasz valamit, kipróbálhatjuk. - Mielőtt meglátta Suzie csodálkozó tekintetét, bele se gondolt, mit mondott. De a lány bólintása után, kellemes érzés áradt szét benne.

Vacsoraután Tom hazavitte Suziet kocsival. Leparkoltak a ház előtt, ésTom már szállt volna ki, de Suzie elkezdett búcsúzkodni.

- Inkább itt köszönök el. Tudod már az egész ház rólad beszél – nevetett a lány

- Majd beosonunk.

- Beosonunk?

- Komolyan, mintha tinik lennénk – nevetett – Izgi. - és már nyúlt a kilincs után.

- Nem, Tom. Te ma nem jössz be. - Tom kérdőn ránézett.

- Ma sem?? Mégis mi a fenét kell még csinálnom?? - fakadt ki

- Tessék??

- Elvittelek kétszer vacsizni, über romantikus helyre. Más lány már rég hagyta volna magát.

- Hát akkor keress más lányt! - Suzie kiszállt, és úgy becsapta a kocsiajtót, félő volt, hogy valami kárt tesz benne, de legkevésbé se érdekelte.

- Azt hitted, hogy szexen kívül mást is akarok? - ugrott ki Tom a kocsiból és utána kiáltott, de Suzie hátra se nézve rohant be a házba.

Visszaszállta kocsiba, kicsit vizesen, az időközben eleredő eső miatt, majdráütött párat a kormányra. Akkor tudatosult benne mit is mondottSuzienak. Pedig csak elborult az agya, és akart valami bántótmondani neki. Kezdett belegondolni, hogy Robertnek igaza van.. többetjelent neki a lány. Utána szaladhatna és bocsánatot kérhetne,elmondaná, hogy nem is gondolta komolyan, de a büszkeségevisszatartotta. Így csak beindította a motort, és elhajtott onnan.

***

Másnapdélelőtt Suzie a munkahelyén épp a számítógépbe vitt be páradatot. Fel se nézett mikor valaki belépett, csak köszönt neki. Akolléganője szabad most, majd ő fogadja az ügyfelet. Ám mikormeghallotta Tom hangját, amint mondja a kolléganőnek, hogymindenképp Suzival szeretne beszélni, a lány felkapta a fejét, éselkerekedtek a szemei a látványtól. Tom ott állt az asztalaelőtt, bűnbánó arccal és egy vörös rózsát szorongatva.

- Nem úgy gondoltam tegnap – nyújtotta át a virágot. - Csak elborult az agyam.

- Menjél indulatkezelési tréningre! Mégis mi miatt? Ne is mondd, tudom.

- Nem vagyok hozzászokva, hogy nemet mondanak. - nyújtotta közelebb a virágot, de Suzie még mindig nem vette el.

- Nem is kell! Menj inkább a könnyűvérű nőkhöz! - húzta el a lány a száját gúnyosan.

- Sokat gondolkodtam az éjjel..

- Olyat is szoktál? - vágott közbe.

- .. és szívesen találkoznék veled. Jó volt az a két este.

- Nem adod fel?

- Hátsó szándék nélkül.

- Pff.. persze.

- Hát jó – sóhajtott egyet Tom, letette az asztalra a rózsát. - Pedig igazat mondtam. Szia!

Tomkisétált az ajtón, Suzie pedig vegyes érzésekkel nézett utána.Egyik fele úgy gondolta, hogy Tom tényleg igazat mond, a másikpedig, hogy csak egy ügyes színjátékot látott az imént.

***

- Robert! - hívta fel Tom a kocsiból a haverját
- Mi van?
- Tegnap.. - elmesélt neki mindent.
- Engeszteld ki!
- Mégis mi a francot csináljak még? Virágot vittem neki! Érted?! Nem is emlékszem már mikor csináltam utoljára ilyet.
- Szóval rájöttél, hogy többet jelent neked?
- Nem.. Egyszerűen csal zavart, hogy megbántottam.. ennyi.
- Miért vettél neki virágot?
- Mert... nem tudom! Csak..
- Csak.. persze
- Ok, jól elvoltunk, elismerem. De csak megdönteni akarom, nem szeretnéd barátnőt!
- Ha csak azt akarnád. Jöjj már rá, hogy ő már sokkal többet jelent neked!

Tomkinyomta a telefont. Elég volt neki a benne kavargó érzésekenkiigazodnia, nem akart folyamatosan azt hallgatni, hogy többetjelent neki a lány.

Monsoon - 9. rész

2012-02-26T16:34:00.000+01:00

MikorBill kilépett az ajtón, és már becsukódott mögötte, látta,hogy a szemben lakó hölgy ismét az ajtóban áll.

- Elnézést. Jó napot!

- Üdvözlöm.

- Látta ön tegnap mikor Suzie hazaérkezett?

- Láttam hát! Egy fiatalemberrel jött. - Bill megtalálta azt az illetőt aki majd mindenféle gátlás nélkül elmond mindent. Szégyellte magát, hogy így kérdezősködik, de aggódott Suzie-ért, ha tényleg Tommal találkozgat. Meg úgy érezte joga van tudni.

- És bement?

- Áh! Itt nyalták-falták egymás egy ideig. De végül Suzanne elhajtotta őt! De nem értettem. Pár nappal ezelőtt meg itt alhatott.

- Hogy? - Bill szemei elkerekedtek.

- Éjfél körül becsöngetett és csak reggel osont el. - eluralkodott Billen egy kicsit a harag.. átverték. - De miért kérdezi ezeket?

- Csak lehet ismerem az illetőt, és lehet aggódnom kell Suzie-ért – a néni arcára kiült a pánik. - Jaj nem! Csak lelkileg.

- Ja értem. Megijesztett egy pillanatra. De miért nem kérdezi meg tőle?

- Kitér előle, de mindegy. Köszönöm. Viszlát! - milyen jó, hogy minden házban van egy pletykás öregasszony.

- Ha kitér előle akkor biztosan ismeri. - szólt utána - És nincsenek jóban, igazam van? - Bill értetlenül fordult vissza. - Ha nem ismerné a fiút, akkor biztosan elmondaná, maximum, ha olyan, akkor szépítene rajta. Higgyen nekem! Viszlát!

Billelgondolkodott a nő szavain, amik csak beigazolták azt amitgondolt. Biztosan Tommal találkozgat. Legszívesebben visszamentvolna és az egészet elmondja, leüvölti a fejét, hogy miérthazudott, de aztán úgy döntött, hogy hagyja. Azzal, hogy Suzievisszalépett az életébe, mintha visszakapott volna egy darabkát arégi énjéből. Őt legkevésbé érdekli, hogy mi lett Billből, őcsak az embert látja és nem a sztárt. És ezt nem akarjaelrontani.

***

Suziettovábbra is bántotta, hogy hazudott Billnek, de nem akartaelmondani Tomot.. még nem. Pedig törte a fejét hogyan tudnákibékíteni őket. Ha legalább az egyik akarná.. De így, hogyegyik se akar hallani a másikról.. nehéz lesz. Gondolatait egyhalk kopogás zavarta meg. Ha nem a nappaliban ült volnavalószínűleg meg se hallja.

- Martin? - nyitotta ki az ajtót – Alig hallottam meg, hogy kopogtál.

- Mert, nem tudtam, hogy haragszol-e rám, és, hogy zavarlak-e.

- Te soha! - mosolygott - Ne haragudj, hogy olyan voltam reggel. Csak fáradt voltam.

- Semmi baj. Eljössz a koncertünkre?

- Persze! Mikor?

- Két óra múlva lesz!

- Miért nem szóltál hamarabb! Na mindegy.. add meg a címet és odamegyek.

- Reggel is mondtam.. amúgy most odamegyünk, jöhetsz velünk.

- Akkor adj 10 percet.

Félóra múlva már a kocsmában voltak, és Suzie egy koktéltársaságában figyelte ahogy a srácok kipakolnak, és beállítjáka hangszereket. Nem sokan voltak a kocsmában. Pár társaság, akikelvoltak magukban, nem is érdekelte őket a készülődőminikoncert.

- Magunkra emlékeztetnek. Csak kicsit idősebb kiadásban. - ült le mellé Bill.

- 15 évesek.

- Ennyi idősen már rendes színpadon, több száz fős közönség előtt léptünk fel. - Suzie csak megforgatta a szemét. - Haragszol rám?

- Nem. Kéne?

- Igazából nekem kéne.

- Miért?

- Mert hazudozol!

- Miben? - honnan a fenéből tud róla?

- Miben?? Mondjuk abban, hogy a bátyámmal találkozgatsz!

- Hallani se akarsz róla.. akkor mit meséljek?

- Szóval igaz?

Suzienem válaszolt, csak elkapta a tekintetét és az italát nézegette. Találkozgatás kicsit túlzás, de nem kezdett el magyarázkodni. Pár perces néma csönd következett. A lány látta, hogy Billtmajd szétvetette az ideg, mégse szól semmit. Óvatosan közelebbhúzódott, és rátette a kezét, Bill asztalon pihenő karjára.

- Sajnálom.

- Miért nem mondtad el?

- Mivel mindketten kerülitek a témát, jobbnak láttam, ha egyikőtök se tud róla, hogy a másikkal is jóban vagyok.

- Tudod, min vesztünk anno össze?

- Nem – Szuzienak felcsillantak a szemei.. talán most megtudja.

- Szóval nem mondta el. Nem csodálom..

- Nem. De mi volt?

- Majd talán egyszer elmondom – állt fel a székből – Talán, ha úgy érzem megbízhatok benned – nyomatékosította a az utolsó két szót, majd elsétált a színpadhoz.

***

Tomfejében egész nap az előző este emlékei jártak. Próbáltaelterelni a gondolatait, de nem sikerült. Délután elővette atelefonját, szuggerálta egy kicsit, gondolkodott, hogy felhívja-eSuziet, de végül letette a dohányzóasztalra. Megnézett egyfilmet. Aztán megint a telefonjára pillantott, kezébe vette,kikereste Suzie számát. Nézte egy darabig, majd kilépett atelefonkönyvből és maga mellé hajította a kanapéra. Kiment akonyhába, bedobott a mikroba egy tányér, előre elkészítettspagettit, majd leült megenni, és megivott mellé egy pohár bort..majd még egyet. Hirtelen ötlettől vezérelve visszament anappaliba és tárcsázta Suzie számát. Csöng..csöng.. de a lánynem vette fel. Még egyszer megpróbálta.. megint nem vette fel.Majd tíz perc múlva jött egy üzenet.

Nemtudom most felvenni. Hívj pár óra múlva, vagy írd meg sms-ben.

Monsoon - 8. rész

2012-02-25T18:29:00.003+01:00

Tomhazafelé felhívta Robertet, hogy kidühöngje magát. Miután a féltörténetet elmondta, Robert inkább úgy döntött, hogy átmegyhozzá, még a végén ha olyat mond Tom rávágja a telefont.

- Szórakozik velem??? - Robert közben fetrengett a kanapén a röhögésről – Azt hiszi elkezdünk randizgatni??

- Miért ne? – törölte le a könnyeit.

- Mi van?? Megőrültél?

- Most miért? Jól érezted magad vele, bejön neked. Mi a gond?

- Az, hogy nem akarok egy barátnőt!

- Én még csak második randit javasoltam, de ha te már ilyenen gondolkodsz..

Tomkicsit bosszúsan, de nem erősen megütötte Robert vállát, majdleült a haverja mellé.

- Jól csókol?

- Ühüm – behunyta a szemeit és hátrahajtotta a fejét a kanapén. Felidézte magában az előző estét, de egy pillanat múlva realizálta a dolgot és gyorsan felkapta a fejét, majd meglátta Robert széles vigyorát. - Egy szót se!

- Tényleg nem értelek.

- Nem is kell!

***

Vasárnapreggel Suzie ismét Martinék zenéjére ébredt. Olyan szívesenaludt volna még, ráadásul a feje is fájt egy kicsit. Egyébkéntis azt gondolta, hogy most már nem otthon fognak zenélni a srácok.Magára kapott egy pulcsit és egy nadrágot , majd idegesen felmentszólni nekik. Ráfeküdt a csengőre, de semmi. Vár egy picit, mireabbahagyják a zenét, és akkor megint. Amint Martin kinyitotta azajtót, rögtön nekiesett

- Nincs jobb dolgotok vasárnap reggel mint lármázni?

- Zenélünk – Martin csalódottan nézett Suzie-re, akiről azt hitte szereti, vagy legalábbis tiszteletben tartja a zenéjüket.

- Reggel kilenckor?

- Este koncertünk lesz.

- Nem érdekel! Nem vagy tekintettel a szomszédokra?

- Kikre? A félig süket nőre, vagy azokra akik sosincsenek itthon?

- Rám!! - meg se várva a válaszát, leviharzott a lépcsőn és bevágta maga mögött az ajtót.

Amintbeért a lakásba, már megbánta, hogy úgy beszélt Martinnal, demindig nyűgös ha ki kell ugrania az ágyból. Mikor lenyugodott márlelkiismeret furdalása volt, hogy Martinék életük elsőkoncertjére azt mondta, hogy nem érdekli. Hisz a srác olyan voltneki, mintha az öccse lenne.

***

- Minden rendben? - kérdezte Bill
- Persze, csak Suzie egy kicsit paprikás hangulatában van. Biztos a tegnap este vagy túl jól sikerült, vagy máshogy mint azt akarta.
- Tegnap este?
- Ja, láttam valami csávóval smárolni az ajtóban. Nem álltam neki leskelődni, szóval nem tudom mi lett végül.
- Hogy nézett ki?
- De kíváncsi vagy. - nevetett Martin, de Bill nem reagált erre, csak továbbra is a fiút nézte kérdőn. - Fekete fonatos haja volt, és bő cuccai. Ennyit láttam belőle mert háttal állt.

Billnekegyből leesett, hogy ki lehetett az és legszívesebben lerohantvolna, hogy számon kérje Suzie-t, de rájött, hogy semmi jogaehhez. Majd inkább szép nyugodtan arra tereli a témát.

Párórával később, mikor befejezték a próbát, becsöngetett alányhoz.

- Bill? Szia. Gyere be!

- Szia. Köszi – lépett be a férfi és küzdött magával, hogy ne szegezze neki egyenesen a kérdését.

- Épp most készülök valami ebédet rendelni. Lusta vagyok most főzni – nevetett – Kérsz valamit?

- Fárasztó volt az éjszaka? - gúnyolódott Bill

- Hmm? - nézett fel Suzie az étlapról, ami a rendeléshez van.

- Igen, kérnék valamit.

Hamarmegérkezett az rendelés, és nekiláttak enni. Közben mindenféleáltalános dologról beszéltek. Bármennyire is kikívánkozottBillből a kérdés, inkább előtte másról beszélt.

- A múltkori csávó, végül felbukkant? Vagy legalább bocsánatot kért? - Suzie majdnem félrenyelte az italát.

- Mondjuk. - inkább gyorsan összeszedte az üres tányérokat, mintha attól Bill elfelejtené a témát.

- És bepótoltátok?

- Igen.. De Bill, hagyhatnánk ezt a témát? Egyáltalán miért érdekel ennyire?

- Mert barátok vagyunk, legalábbis azt hittem.

- Igen, azok vagyunk. Elkajálgatunk, eldumálgatunk. Még akár valamilyen baráti programot is szervezhetünk. De a szerelmi életemet még nem tudnám veled megbeszélni.

- Még véletlenül se azért mert Tom az illető, ugye? - ment oda a mosogatóhoz, hogy Suzie szemébe tudjon nézni.

- Mi?? Tom? Ugyan már! - tiltakozott Suzie. Egy kicsit túl feltűnően

- Csak egy kérdés volt.. - elvonult és leült a kanapéra.

DeSuzie örült, hogy Bill nem kérdezősködött tovább. Nem akarthazudni, de tudta, hogy ha elmondja Billnek, akkor csak megharagszikés nem áll többé szóba vele.

Monsoon - 7. rész

2012-02-24T20:27:00.002+01:00

- Szia Laura! – vette fel Suzie a csörgő telefonját
- Hello csajszi. Rég dumáltunk. Mit szólnál ma egy ebédhez?
- Ma nem tudok, sajnálom.
- Ó, sok a dolgod?
- Hát, igazából annyira nem.. csak Tomot várom, nálam hagyta tegnap a telefonját – A vonal túlsó végén pár másodperces csönd lett, és Suzie gyorsan megbánta, hogy ilyen kétértelműen fogalmazott, ráadásul még Laurával nem is beszélt Tomról.
- Este te jössz át, vagy én megyek? Szerintem van miről mesélned – nevetett
- Nyolc körül várlak! De most le kell tennem. Szia

Azablakon át látta, hogy Tom közeledik az irodába - márcsak az kéne, hogy meghalljon valamit a telefonbeszélgetésből.

- Hello

- Hello. A telefonod.. – nyújtotta felé

- Kössz. - elvette a telefont, de még ott álldogált, pedig Suzie azt hitte, hogy elveszi a telefont, és sarkon fordul. - Bepótolhatnánk ma a vacsorát.

- Nem érek rá!

- Holnap? - ismerem ezt a taktikát kiscsaj, de játszhatunk.

- Talán.

- Jó, akkor holnap nyolcra ott vagyok! - választ már nem várta meg, hanem kisietett az ajtón.

Hatkörül végzett Suzie az irodában, hazafelé még vásárolt párdolgot a vacsorához, meg egy üveg bort. És lelkiekben felkészültLaura ezer kérdésére, és hogy muszáj mindenre az igazatválaszolni, nem térhet ki a válaszok elől. Laurával már vagytíz éve barátnők és egyből átlát rajta ha félrebeszél.

Nyolcra, mikor Laura csöngetett, már mindennel elkészült. Ahogykinyitotta neki az ajtót már záporoztak a kérdések.

- Honnan ismered? Kedves? Helyes?

- Nem akarsz előbb bejönni? - beviharzott és lehuppant a kanapéra.

- Szóval? Hány éves? Mit dolgozik?

- Kész a vacsora. Együnk.

- Nem vagyok éhes! Válaszolj már a kérdéseimre! - Suzie feladta a küzdelmet és leült Laura mellé.

- Emlékszel a srácra a discoból?

- Arra a fonott hajúra?

- Igen. Ő Tom.

- Nem is mondtad, hogy volt még valami.

- Nem is – Suzie elmesélt mindent barátnőjének aki állandóan félbeszakította mindenféle kérdéssel.

- Nem egyszerű a helyzet.. Jó, hogy van az a Robert, talán majd ő teledumálja Tom fejét.

- Na ettől félek.. Robert magánakcióitól. Lehet csak ront a helyzeten.

- Ugyan már!

- Nem akarsz ráhajtani és kicsit lekötni a fölös energiáit?

- Azt se tudom, hogy néz ki – nevetett

- Egész helyes..

- ..De Tom mellett labdába se rúg.

- Héé – bökte oldalba Suzie

- Mi van.. csak befejeztem a mondatodat.

- Ennyire egyértelmű?

***

- Csá. Buli ma este?
- Ma nem.
- Miért?
- Vacsorázni megyek..egy csajjal.
- Suzie-val?
- Nem! - vágta rá azonnal – Már csak az kell, hogy Robert rögtön kombinálni kezdjen.
- Szóval igen. - nevetett Robert - Sok sikert!

Tompontban nyolckor becsöngetett Suzie-hoz és remélte, hogy a lánykomolyan vette amit mondott, és elkészült. Fél perc után az ajtókinyílt, Tomnak meg egy pillanatra elállt a lélegzete.

- Szia!

- He..lló... Csinos vagy! - Tom képzeletben fejbe vágta magát a viselkedéséért. - Mehetünk?

Félóra múlva már egy hangulatos külvárosi étteremben ültek. Nemvolt túl puccos, de mégis szép, Suzie-nak nagyon tetszett. Mikorkiválasztották az ételeket, a pincér még egy gyertyát ismeggyújtott nekik.

- Szép hely. Nem gondoltam, hogy ilyen helyre hozol.

- Miért? Milyenre gondoltál.

- Valami előkelőbe, ahol az étlap feléről fogalmam sincs, hogy micsoda, a másik felét meg soha nem enném meg. De örülök, hogy nem.

- Gondoltam az ilyen jobban tetszik. - mosolygott. Igazából a másik sokkal jobb, de ha neked ilyen hely kell, hogy beadd a derekad ma éjjel, akkor kibírom.

- Jól gondoltad – De azt rosszul gondolod, hogy ettől majd az ágyadban fogok landolni.

Apár kínos csöndes percet a pincér mentette meg, aki megérkezettaz ételekkel.

- Mi van veled az együttes feloszlása óta?

- Megvagyok – zárta le a témát.

- Billel nem is beszéltél azóta?

- Te most komolyan Billről akarsz beszélni? - dobta le az evőeszközöket - Szarom le mi van vele.

- Nem! Rólad szeretnék.

- Bill nem én vagyok! Amúgy velem semmi különös, nem akarok erről beszélni.

- Akkor miről akarsz?

- Mit tudom én, mondjuk Rólad!

Azelején döcögősen és vitával induló vacsora, a végén egészjóra sikerült. Suzie mesélt pár dolgot magáról, majd Tom ishozzáfűzött néhány saját élményt, végén meg gyerekkoriemlékeket idéztek fel és nevetgéltek.

Tomhazakísérte, pár szót még váltottak, majd kisebb tétovázásután Suzie végül elköszönt egy apró szájra puszival, majdbeakart lépni az ajtón, de Tom elkapta, visszahúzta és rendesenmegcsókolta. Miután szétváltak, Suzie mosolygott egyet ésbelépett a lakásba, majd csukta volna be az ajtót.

- Ennyi? - fogta meg az ajtót Tom.

- Miért? Mire számítottál?

- Soroljam? - mosolygott és megbirizgálta a piercingjét.

- Nem szexelek az első randi után. - Tomnak kicsit fennakadtak a szemei.

- Első? Nálam meg nincs több randi. Szóval nem első, hanem egyetlen!

- Akkor így jártál. Köszi a vacsit!

Tom azutolsó pillanatban kapta el a kezét az ajtóról, különbenodacsukta volt Suzie.

Angol story-blog + szavazás

2012-02-24T16:43:00.001+01:00

Sziasztok!

Emlékeztek, hogy egyszer megkérdeztelek titeket, hogy melyik novellám tetszik nektek a legjobban? Ugye azért kérdeztem, hogy melyiket érdemes lefordítanom angolra :)
A" Megmentett szerelem" nyert, így azt le is fordítottam, és erre a blogra tettem ki :) (aztán majd szép sorban a többit is lefogom)

Újabb kérdés,
Melyik storym tetszik nektek a legjobban? :) (cél ugyanaz)
Kitettem a Monsoont is, hátha valakinek ez a pár rész is jobban tetszik mint az összes előző együttvéve :DD
Többre is lehet szavazni :)

puszi

Monsoon - 6. rész

2012-02-23T15:27:00.002+01:00

Már itt is a következő rész ;) Véleményeket örömmel venném *_*

Suziemásnap egész korán felébredt, és egy nagy nyújtózkodás utáneszébe jutott, hogy Tom kint alszik a kanapén. Halkan kinyitotta azajtót, és lábujjhegyen osont ki a nappaliba. De kár volt ígylopódznia, mert Tomnak már hűlt helye volt. Kicsit csalódottvolt, de a szíve mélyén erre számított, pedig szeretett volnabeszélgetni vele egy kicsit. Elvette a kanapéról a hanyagulotthagyott plédet, és akkor észrevett alatt egy mobilt. Mivel nemtudja Tom címét, hogy visszavigye neki, megpróbálta megkeresnibenne Robert számát, de mivel volt pár ilyen nevű atelefonkönyvben – vezetéknevét meg nem tudja -, inkább nemhívta végig az összeset. Betette a mobilt a táskájába,hátha Tom odamegy érte a munkahelyére.

Elkészült,és elindult munkába. Amint kinyitotta a bejárati ajtaját, aszomszéd néni ajtaja is nyitódott.

- Két férfi egy éjszaka alatt?

- Tessék?

- Láttam ám.. ma reggel suhant ki a második.

- Ehhez Önnek semmi köze!

- De igen van! Ez egy tisztességes ház, gyerekekkel. Ezt kell látniuk? - kezdett egyre idegesebb lenni, még a végén megüti a guta

- Jah – fintorgott egyett Suzie. - Nem mintha magára tartozik, de semmi tisztességtelen dolgot nem műveltem. Viszlát.

Azidős nő még mondott valamit Suzie után, de őt már nemérdekelte. Sose szerette őt, mindig mindenbe beleütötte az orrát.Bár azt szívesen megkérdezte volna tőle, hogy mikor osont ki Tom,de majd megtudja mástól.

***

- Martin!
- Tessék?
- Gyere – Bill félrehívta őt egy másik szobába.
- Valami baj van?
- Nincs. Mond csak nem tudod véletlenül Suzie kivel találkozgat?
- Nem – Martin értetlen fejet vágott, nem értette Bill miért kérdezősködik. Ok, hogy barátok Suzie-val, de így fura.
- Ne nézz úgy rám, mintha egy vénasszony akarna neked pletykálkodni. Csak aggódom.
- Tetszik neked? - vigyorodott el Martin
- Nem! - tiltakozott Bill, talán túl hevesen – Szép lány, de ő a barátom. Nem több.
- Ha a barátod, akkor kérdezd meg tőle. - Bill csak elhúzta a száját – Figyi, én se fogom tőle megkérdezni, de nyitva tartom a szemem, ha az jó.
- Tökéletes. Köszi. Ja, és ez kettőnk között marad!
- Naná. De, miért aggódsz?
- Nem tudom, csak fura érzésem van. De mindegy. Menjünk vissza dolgozni!

***

MikorTom hazaért Robert épp a kanapén ébredezett. Mindig ott alszik hanagyon kiütötte magát, mert úgy nem szeretne hazamenni. Általábanutálja ha kérdés nélkül megy be a házba, de most jól esett atársasága.

- Jó volt az éjszaka? - vigyorgott Tom nyúzott arcát látva.

- Nem – indult el Tom a konyhába.

- Nem jó az ágyban?

- Nem volt semmi. Szarul lettem és elaludtam a kanapén. Aztán, leléptem mielőtt felébredt volna.

- Hogy mit csináltál? - pattant fel és ment utána

- Eljöttem.

- Miért?

- Maradjak ott reggelire, mintha egy pár lennénk?

- Mi is reggelizünk, mégse vagyunk egy pár.

- Mi haverok vagyunk. Vele nem éppen haverkodni szeretnék.

- Hanem? - vigyorgott rá

- Meghúzni.

- Aha... - mondta halkan

- Mi?

- Semmi. Szerinted dob a latban ha az esti pátyolgatás után hálából szó nélkül lelépsz? - Tom csak rántott egyet a vállán – Nekem mindegy.. te tudod. Vagy nem.

Párpercig némán ettek tovább. Robert viaskodott magával, hogykioktassa-e Tomot, de abból úgyis csak vita lesz, és nem hallgatrá.

- Amúgy.. hívtalak egy párszor.

- Igen? - Tom elkezdte tapogatni a nadrágja zsebeit, de a telefonja sehol. - Basszus hova lett?

- Lehet otthagytad Szuie-nál.

- Az kéne még csak.

- Miért? Amúgy is látni akartad, legalább nem kell hülye ürügyeket keresned. - Tom kérdőn ránézett

- Mikor mondtam, hogy ürügyet keressek, hogy találkozzak vele?

- Pár perce mondtad, hogy meg akarod húzni. Úgy elég nehéz, ha nem találkoztok. - nevetett

- Jah.

***

- Szép Napot! – lépett be délután mosolyogva Robert Suzie munkahelyére
- Szia!
- Hogy vagy?
- Jól – Suzie kicsit meglepődött Robert látogatásán, aztán eszébe jutott a telefon. - Mindjárt hozom a mobilt. Gondolhattam volna, hogy téged küld Tom.
- Nem kell! Nem ezért jöttem.
- Nem? Akkor? De ha már itt vagy odaadom.
- Ne add ide, majd jön érte Tom. Előbb vagy utóbb. - nevetett – Beszélgetni jöttem.
- Miről?
- Inkább kiről. Tom.
- Mit akarsz róla beszélni?
- Állítólag, bár én akkor még nem ismertem, régen nem volt ilyen közömbös, flegma.
- Ennyire nem.
- Csak volt egy kis incidens egy lánnyal, még jó pár éve. És azután nemigen tiszteli a lányokat.
- Szerelmes volt?
- Nem. De nem mondhatok többet.
- Azt se értem, hogy ezt miért mondtad el.
- Mert te mintha más lennél neki.
- Más?? Talán csak a régi barátságunkra van egy ici-pici tekintettel. Nézd, Robert, pontosan tudom, hogy Tom mit akar tőlem..
- És mégse taszítod el.
- Nem – nézett ki az ablakon – És ne kérdezd miért. Talán mert rossz látni őt így. Tudom milyen volt régen. - visszanézett Robertre aki amolyan „átlátok rajtad” mosollyal ült a székben.
- Hát jó. - állt fel a székből
- Ennyi? - egy megkönnyebbül sóhaj hagyta el a száját. - Azt hittem órákig kell Tomról magyarázkodnom.
- Meg tudtam amit akartam.
- Mit? - csodálkozott
- Hogy te se vagy közömbös Tom iránt.
- Igen, barátok.
- Máshogy.
- Micsoda?? Én ilyen mikor mondtam?
- Jó ember ismerő vagyok – kacsintott – De ne aggódj, nem mondok senkinek semmit. - és kilépett az ajtón.

Monsoon - 5. rész

2012-02-22T22:53:00.002+01:00

Suzie-nakfogalma se volt arról, hogy Tom hova szeretné vinni vacsorázni. Afél szekrénye tartalma már az ágyon volt, és próbáltakiválasztani azt a ruhát, ami jó lehet egy kicsit puccosabb helyreis, de egy középkategóriás étterembe is. Zuhany, hajmosás,szárítás, smink. Tíz perccel nyolc előtt sikerült elkészülnie,egy sötétkék ruha mellett döntött. A tükörben látottak isviszonylag tetszettek neki, így már csak várnia kellett Tomra.

20:15semmi

20:30Suzie már idegesen járkált fel-le a lakásban. Nem tudta, hogyTom, direkt ejtette pofára, elfelejtette, vagy esetleg valami bajatörtént. Ismerve Tomot a második.

20:45Ha Tom megjelenne, se menne el vele vacsorázni, de mégse vetkőzöttle. Csak, hogy lássa mit hagyott ki a késésével.

21:00Kinézett a folyosóra. Nevetgélés, és búcsúzkodás hallatszottfentről. - Másoknaklegalább szép estéjük volt.

Ahogybecsukta az ajtót, fél percre rá kopogtak. Idegesen nyitotta ki,és készült rá, hogy elküldje a jövevényt melegebb éghajlatra,de más állt az ajtóban, mint akire számított.

- Szia! - köszönt Bill kicsit bizonytalanul, miután meglátta Suzie ideges arcát

- Szia! Hát te? Bejössz?

- Köszi – Suzie bekísérte Billt a nappaliba, hellyel kínálta, majd leült mellé.

- Martinéknál voltam vacsorán. David Jost is, de ő korábban lelépett.

- Hogy-hogy?

- Valami dolga volt.

- Nem! Úgy értem, miért voltatok vacsin?

- Ja – nevette el magát kicsit - Találkozni akartak velünk, akikre a fiúk életét rábízzák.. erős túlzás, de ők így fogalmaztak. És te? Vársz valakit? - mutatott végig a ruhámon.

- Nem. Vagyis.. Mindegy.

- Felültetett? - hangjában aggódást hallottam.

- Biztos csak közbejött neki valami.

- Biztos..

- De talán jobb is. Úgyis fáradt voltam, legalább tudok egy kicsit pihenni.

- Akkor nem is zavarok!

- Jaj nem ezért mondtam! Nyugodtan maradhatsz! - mikor rájött, hogy ez egy kicsit kétértelmű volt, gyorsan hozzátette – Mármint, még kicsit beszélgetni.

- Nem – nevetett – amúgy is menni akartam. Csak beköszöntem. Holnap korán kell kelnem. De szívesen találkoznék majd veled máskor is.

- Bármikor

KikísérteBillt, majd miután elköszöntek, látta, a szomszéd nénileskelődik az ajtóban. Suzie ránézett, majd felhúzta aszemöldökét, de az idős nő, csak rosszallóan megrázta a fejét,majd becsukta az ajtót.

***

Tom ésRobert visszatértek a jól bevált szórakozóhelyhez, ahol ma eléggyenge volt a buli, így csak üldögéltek egy asztalnál.

- Nem is mesélted még mi volt a csajnál.

- Semmi! Csak dumálgattunk – Tomnak ekkor eszébe jutott a vacsora. - Huu basszus.

- Mi van?

- Meghívtam vacsorára.

- Mikorra?

- Mára.

- Akkor mit keresel itt?

- Elfelejtettem – rántotta meg a vállát – Amúgy se volt kedvem az egészhez, nem is tudom miért hívtam el.

- Nem akarsz tőle bocsánatot kérni?

- Nem.

Robertmegingatta a fejét, jelezve, hogy nem ért egyet, de Tom már atömeget pásztázta. Talált egy lányt és elment táncolni. Talána rossz zene miatt, talán a vele - nem túl jól - táncoló lánymiatt, de gondolatait nem tudta kikapcsolni, és folyton azongondolkodott, hogy nem volt szép amit Suzie-val tett.

- Elmegyek – ment oda Roberthez. Nyomában tipegő lánnyal.

- Ezt gyors volt – vigyorgott és a fejével Tom mögé bökött.

- Mi? - fordult hátra és akkor látta, hogy a lány még ott van mögötte. - Ja nem. Egyedül megyek. Őt foglald le, vagy csinálj vele amit akarsz.

- Nem jó ötlet részegen odamenni!

- Miért?

- Ismerlek.

- Mindegy. Megyek és kész. Csá.

Mikorodaért, különösen ideges lett. Maga se tudta miért. - Csakegy régi barát, akit nem akartam megbántani.- Mondogatta magában. Majdnem éjfél lévén, talán csak olaj atűzre, hogy most megjelenik. De már nem akart visszafordulni. Akaput nyitva találta és hamar odaért az ajtóhoz. Bekopogotthalkan. Teljes csönd volt odabent, csak a szembelakónál hallottegy kis neszt, de nem látott senkit. Újra kopogott, ezúttal egykicsit hangosabban. Még mindig semmi. Vett egy nagy levegőt ésmegnyomta a csengőt. Most már hallott bentről mocorgást, éslépteket.

- Ki az?

- Én.. Tom.

Azajtó kinyílt és Suzie álmos és egyben mérges szemeivel találtaszembe magát.

- Bocsi a késésért – próbált viccelődni, de a lány csak még idegesebb lett.

- Nem vagy vicces! - már csukta volna be az ajtót, de Tom odatette a lábát. - Mit akarsz?

Ezjó kérdés..ő maga se tudja mit akar. Bocsánatot nem fog kérni,ő nem olyan.

- Beszélgetni, és vacsorázni. - Suzie szemei elkerekedtek

- Most???

- Aha.

-Húzz innen! - újabb próbálkozás, hogy becsukja az ajtót, de Tom lába még mindig ugyanott volt.

- Nem engedsz be? - nézett mélyen a szemeibe és gyengéden megsimogatta a lány ajtó szélét fogó kezét.

- Ez nálam nem fog bejönni! Szia!

- Hát jó. - rántotta meg a vállát. - Akkor szia!

Tomelindult lefelé a lépcsőn, hallotta mögötte lassan becsukódniaz ajtót. Még egy emeletet se ment le, mikor rosszul lett. Talána sok piát most akarja feldolgozni a gyomra, pontosabban nem akarjafeldolgozni, hanem inkább kiüríteni magából. Kisebb gondolkodásután visszamászott az ajtóhoz, és újra becsöngetett.

- Nem engedlek be!

- Csak pár perc.

- Minek? - nyílt ki az ajtó

- Szarul vagyok.

- Jobb dumád nincs? - De Suzie jobban megnézte az arcát, és tényleg sápadt volt. - Gyere be. - betámogatta a lakásba, egyenesen be a wc-re.

Remek,nem visz el vacsorázni, hanem az éjszaka közepén beállít, hogyidehányjon. -gondolta Suzie, míg főzött egy teát Tomnak. Pár perc múlva Tommég midig sápadtan vánszorgott ki a konyhába.

- Jobban vagy?

- Nem. De nyugi nem csináltam semmit a wc-ben.

- Nem kértem, hogy számolj be! Elég egy igen, vagy nem. Idd meg ezt – nyújtotta oda a bögrét – ettől remélhetőleg jobban leszel.

- Itt alhatok?

- Nem! Hívok egy taxit.

- Hagynád, hogy ilyen betegen egyedül menjek haza az éjszakában? - elővette a kiskutya nézését.

- Ott lesz veled a taxisofőr.. - Tom csak elhúzta a száját - Se az anyád, de a barátnőd nem vagyok, hogy ápolgassalak.

- Nagyon haragszol a ma este miatt? - hangjában némi lelkiismeret-furdalás hallatszódott.

- Nem! - Tom tényleg nagyon rosszul lehet, ha hirtelen ilyen kedves. - Legalább meg tudtam nézni azt a filmet amit már rég akartam.

Nemszólt erre semmit, csak elterült a kanapén, Suzie pedig hívta ataxit. Mikor letette, odasétált Tomhoz, aki ekkorra – egy percalatt – elaludt. Suzie ébresztgette egy kicsit, majd egy nagysóhaj után felhívta a taxi társaságot, hogy lemondja a kocsit.Szerzett egy takarót, ráterítette Tomra, majd bement a szobájábaaludni.

Monsoon - 4. rész

2012-02-21T16:24:00.003+01:00

Párnappal később Suzie a szokásos fehércsokis moccacinójátiszogatta a munkahelyével szemközti Starbucksban, miközben alaptopján írogatott egy-két dolgot. Sajna még ebédszünetben sevolt teljesen szabad.

- Hello – állt meg egy srác az asztala mellett. Felpillantva egy vele körülbelül egykorú srácot látott, de nem ismerte.

- Szia.

- Te nem voltál véletlenül szombaton a.. hűű mi is a neve.. szóval a pár sarokkal arrébb lévő szórakozóhelyen? - mutatott a hely irányába.

- De igen.

- És te voltál az a lány, akit Tom.. öhm.. megkörnyékezett?

- Szerintem ő a fél felhozatalt megkörnyékezte. - a srác elnevette magát

- Fekete ruha volt rajtad.

- Én voltam.

- Remek. Leülhetek? - miután látta a nem túl lelkes arcomat – Csak pár perc.

- Jó. Nincs is több időm.

- Szóval.. azt mondtad neki, hogy ismer téged.

- Ühüm

- Honnan?

- Azóta ezen gondolkodik?

- Csak megemlítette. Azt hiszi valami rajongója vagy.

- Megtennéd, hogy fejbe vágod helyettem? - Robert csak nevetett.

- Akkor mi az igazság?

- Mondd meg neki, hogy pár házzal odébb laktam Loitsche-ben, egy suliba jártunk, és jóban voltunk. Ha így se emlékszik, akkor vidd el orvoshoz.. nem volt az olyan régen.

- Oké. Köszi

- Mennem kell.

- Itt dolgozol a környéken?

- Ott szemben – mutatott a lány az utazási irodára. - Miért?

- Csak, ha meg akarna látogatni – kacsintott

- Hogyne.. na szia!

***

- Csá, haver! Este buli? - hívta fel Tom Robertet, miután végig döglötte az egész délelőttöt.
- Okés, de most átugrom hozzád. Összefutottam a kis szöszivel.
- Nem érdekel az a csaj!
- De fog! Öt perc és ott leszek.

MielőttTom bármit is tudott volna mondani Robert gyorsan letette atelefont. Tom pedig mérgelődött magában, egyik porcikája sekívánt hallani arról a lányról. Nem szereti az olyanokat akikbele akarnak szólni az életébe, pláne nem pár perces ismeretségután.

Roberttényleg öt perc alatt megérkezett és miután kiszolgálta magátegy kólával – Tom nem az a vendégszerető ember – leült akanapéra, és várta, hogy Tom rákérdezzen Suzie-ra. De ő csak atv-t kapcsolgatta.

- Szóval, a szöszi.

- Még mindig nem érdekel.

- Akkor is elmondom – sóhajtott egyet, és még azzal se törődött, hogy Tom tekintete a tv-re tapadt. - Azt mondta, hogy Loitsche-ből ismer téged. Meg, hogy egy iskolába jártatok, és jóban voltatok.

- Aham

- Nem rémlik?

- Szerinted én mindenkire emlékszem akivel tíz éve jóban voltam? Csak azért mert... - Ránézett Robertre – Beugrott.. Jóban voltunk anno egy csajjal. Mit mondtál, hogy hívják?

- Nem mondtam. És most, hogy mondod.. meg se kérdeztem tőle.

- Idióta!

- Te se tudod?

- Ki emlékszik már arra.

- Pár napja volt.

- Szerinted megjegyzem egy csaj nevét, akár csak egy napra??

- Itt a cím ahol dolgozik – írta le egy papírra és odaadtam Tomnak.

- Jó – elvette és ledobta a dohányzó asztalra, mindenféle papír közé. Csoda, ha később megtalálja abban a kupacban.

- Megfogod ott találni?

- Ja.

- Menjünk most?

- Mi? Nem!!

Félóra múlva már a utazási iroda előtt parkolt le Robert azautóval, mellette Tom morgolódott.

- Nem tudom mi a francért hagytam magam rábeszélni, hogy eljöjjünk!

- Mert titkon te is látni akarod őt.

Tommég mondott valamit „nem” félét az orra alatt, és kiszállt.Remélte, hogy Robert azonnal elhajt, de ő megvárta amíg bemegy azutazási irodába.

***

Suzanneegyedül volt az irodában, de így is unatkozott egy kicsit,valahogy senki nem akart aznap utazást foglalni. Az ablakon átnézte az utca forgalmát, mikor meglátta, hogy leparkol egy ezüstkocsi, és Tom száll ki belőle. Ugyan nem látta a vezetőt, desejtette, hogy Robert volt az. Bár átfutott az agyán, hogy biztoscsak itt kiteszi Tomot, aki tovább megy valamerre. De Tom kistétovázás után, egyenesen bejött, és a kocsi csak ezután menttovább.

- Szia!

- Szia! Hát te?

- Utazni szeretnék. Van valami jó ajánlatod? -közben elkezdte nézegetni a kitett kis szórólapokat.

- Ahova te szeretnél utazni oda nem mi viszünk.

- Mi? - kapta fel a fejét.

- Van egy pár ajánlatunk – mutatott Suzie a háta mögött lévő körülbelül húsz utazási katalógus felé. - Merre szeretnél menni?

- Áh, sehova – ült le egy kis fotelbe és a kezébe vet egy kis repülőgép makettet – Ez minek van itt? Reklám, hogy ezzel utazzunk?

- Is. Meg, hogy a gyerekek figyelmét lekösse, amíg a szülők az ügyeket intézik. - Mintha Suzie egy kis mosoly-féleséget látott volna Tomon, miközben visszatette a makettet a helyére. - Akkor miért jöttél?

- Robert elrángatott.

- Ennyi?

- Aha. Most valószínűleg megállt pár házzal odébb, de nemsokára tovább megy. Akkor én is lépek.

- Miért akarta, hogy beszéljünk?

- Mert, hogy elvileg ismerjük egymást. Azt ne kérdezd, hogy ez neki miért fontos.

- Akkor továbbra se emlékszel rám?

- Rémlik valami szőke csaj, aki sokszor lógott velünk. Az te vagy?

- Igen – mosolyodott el Suzie, legbelül viszont nagyon örült, hogy Tom mégiscsak emlékszik rá.

- Hogy is hívnak?

- Suzanne Braun.

- Ja igen. Suzie, igaz? - a lány a fejével helyeselt – Na, most, hogy ezt tisztáztuk, és rájöttél, hogy mégse vagyok olyan hülye, már mehetek is. További szép életet!

- Szia!

Suziehátrafordult a prospektusok felé, nem akarta, hogy Tom lássa acsalódott arcát. Remélte, hogy esetleg megint olyan jóba lehetneaz ikrekkel, mint régen. És Billel úgy tűnik ez sikerülhet.. nemértette Tomot.

Tommég visszafordult és végignézett a lányon. Tetszett neki alátvány, és egyből meggondolta magát. Sértette még abüszkeségét, hogy lepattintották a diszkóban. - Még hogySuzieval csak beszélgessek és semmi más.. Na azt már nem.

- Nincs kedved elmenni ma vacsorázni? - Suzie meglepetten kapta hátra a fejét, és próbálta leolvasni Tom arcáról, hogy is érti ezt, de Tom rezzenéstelen arccal nézett vissza, semmit nem tudott leolvasni.

- Randira hívsz?

- Ja – hívhatod felőlem annak is, a lényeg úgyis a vacsora utáni rész. És többet meg úgyse találkozunk – tette még hozzá gondolatban.

- Rendben – mintha Tom gondolatai az arcára lettek volna írva, úgy látott át rajta hirtelen a lány. Azt várhatod, hogy engem ma este megkapsz.

Monsoon - 3. rész

2012-02-17T21:39:00.000+01:00

Hétfőnkorábban ment be Suzie a munkahelyére, egy utazási irodába, hogyhamarabb el tudjon jönni. Martinék betartották az ígéretüket ésnem zajongtak vasárnap délelőtt, ezért elviszi őket Billhez. Bárnem aludt olyan sokáig, mint azt remélte. Korán fent volt, ésegész végig Tomon zakatolt az agya. Tényleg nem ismerte fel? Miértvolt vele olyan bunkó? És hasonló kérdések kavarogtak a fejében.

4-etütött az óra és az ajtó már nyílt is, Suzanne pedig egybőlmeglátta a vigyorgó Martint. Még befejezte a levelet amit írt,majd kikapcsolta a gépet, és elindultak a stúdió felé. A helyegy eléggé eldugott utcában volt, nehéz volt megtalálni. Kisebbegyirányú utcákban való bolyongás után leparkolt a stúdióelőtt.

- Na fiuk, itt vagyunk. Sok sikert!

- Te nem jössz be?

- Nem. Mit csináljak én ott? Csörögjetek rám, ha végeztetek és értetek jövök, rendben?

- Köszi – egyből felvidultak, bár látszódott, hogy mennyire idegesek.

Asrácok bementek, és Suzie még gyorsan írt egy sms-t, mielőttelindulna, de ekkor valaki bekopogott az ablakon.

- Szia! - húzta le az ablakot.

- Hello – mosolygott Bill – Itt fogsz ülni a kocsiban?

- Dehogyis, már itt se vagyok. Majd visszajövök a srácokért.

- Miért nem várod meg őket bent? Egy-két óra.

- Nem akarok za..

- Nem zavarsz – nyitotta ki Bill a kocsiajtót – Na gyere. - biccentett fejével az ajtó felé.

***

Tomálmosan botorkált le a konyhába, és egyből megcsapta az orrát akávé és reggeli illata, amin elcsodálkozott, ki a fene lehet az.

- Hát te? - látta meg a konyhában a haverját. - Mit csinálsz?

- Reggelit, vagyis már inkább uzsonnát.

- Jaj köszönöm drágám – viccelődött Tom, miközben leült az asztalhoz.

- Hülye. Éhes voltam, és gondoltam akkor már csinálok neked is. De utoljára.

- Jól van.. már poénkodni se lehet? – Robert odalökött egy tányért Tom elé – Kössz.

- Kurva kényelmetlen a kanapéd, csinálj vele valamit!

- Minek? Nem szoktam rajta aludni. Amúgy ki lehet húzni, akkor gondolom kényelmesebb.

- Majd azzal szórakozom, hajnali 4-kor mikor még a nevemet se tudom.

- Miért nem a saját ágyadban aludtál.. a saját lakásodban?

- VALAKIT haza kellett hozni, mert eléggé berúgott. De mi bajod van? Az, hogy nem jött össze a szöszivel?

- Pfff.. beszélgetni akart. - Robert majdnem megfulladt a falattól mikor ezt meghallotta és elkezdett nevetni.

- Beszélgetni??

- Ja. Azt mondta ismerem őt.. biztos valami régi rajongó, vagy nem tudom.

- Azt mondta, hogy te is ismered? Akkor nem hinném, hogy rajongó.

- Mit tudom én! Rohadtul nem tudom, hogy kicsoda. Ismerős, de ennyi. Hagyjuk a témát, mert csak felidegesítem magam.

***

AmígBillék a cd-t hallgatták a stúdióban, addig Suzanne egy félreeső,de hallótávolságon belül lévő kanapén üldögélt, és jobbhíján a telefonján netezett. Nem volt neki újdonság a cd, mivelmár jó párszor volt „szerencséje” hallani a falakonátszűrődve. De egy-két esetet leszámítva nem zavarta, mertMartint szinte az öccseként szerette.

- Tetszett – szólalt meg Bill, miután meghallgatta a cd-t. - Egy-két helyen van mit korrigálni, de azt majd a jövőben megoldjuk.

- Jövőben? - csillant fel Martin szeme.

- Igen – mosolygott – Beajánllak titeket egy menedzsernek, meg elkezdhetünk egy albumon dolgozni.

- Szuper! Mikortól?

- Még nem tudom. Majd hívlak. Pár héten belül.

A fiúknagyon örültek a hírnek, le se lehetett vakarni az arcukról avigyort, egyből mindegyik a telefonján pötyögte az sms-eket vagytelefonálgatott.

- Ennyire jók voltak? - ment oda Suzie

- Igen. A fiatalkori énemre, meg az együttesre emlékeztetnek a srácok. Csak ők..

- Hárman vannak – fejezte be Bill helyett.

- Végül is mi is..

- Ti? akárhogy számolom, 4-et kapok.

- Mert beleszámolsz valakit, akit nem kéne..

- De utoljára még 4-en..

- Hagyjuk.. Emlékezni se akarok arra, hogy ő is a bandában volt.

- Mi történt?

- Mindegy.

- Tudsz valamit azóta róla?

- Nem érdekel!

Suzienaklett volna még pár kérdése, de jobbnak látta nem firtatni adolgot. Akármi is történt, Bill nem akar róla beszélni. A végéncsak összevesznek.

Monsoon - 2. rész

2012-02-15T22:43:00.000+01:00

Szombateste Tom kivételesen nem a megszokott puccos szórakozóhelyekegyikébe ment. Már unta azokat, mindenki ismeri őt, és a lányokúgy tapadnak rá, mint legyek a papírra. Most másra vágyott..egykis kihívásra. Ezért a haverjával, Roberttel, egy nem túlfelkapott, de azért igényes helyre mentek, és bár annyira nemtetszett egyiküknek se a hely, amint Tom meglátta a bárpultnálüldögélő szőke lányt, egyből maradni akart.

- Mégis maradjunk!

- Miért, menni akartál?

- Ja, de most már maradunk. - bökött az állával a lány irányába.

- Mindig lestoppolod a jó nőket.

- Ez van.. Majd beszélünk.

Tomelindult a bárpult irányába, közben szemügyre vette a lányt.Fekete pánt nélkül koktélruha, fekete magassarkú, hosszú szőkehaj. Az arcát nem látta rendesen, mert pont másik irányba nézett,és a barátnőjével beszélgetett. Remélte, hogy az arca is szép.De ha nem, akkor úgyis gond nélkül odébb áll. Odaért és felülta bárpultra, és várta a megfelelő pillanatot, tudta ha mostközbeszól, úgyis elhajtják. Pár perc után megunta és„véletlenül” hozzáért, és ekkor a lány megfordult.

- Tom? - nézett rá a lány csodálkozva.

- Igen. Ismerjük egymást? - bár a fiúnak ismerős volt a lány, mégse tudta pontosan, hogy csak látta valahol, vagy valóban ismerik egymást.

- Suzanne vagyok! Suzanne Braun.

- Jaaaj hát persze, hogy is felejthetném el!

- Fogalmad sincs, ugye? - Suzie egy másodperc töredéke alatt átlátott a fiún, pedig ő meg volt győződve, hogy hiteles volt.

- Lesz egy egész éjszakád feleleveníteni az emlékeimet – emelte fel egy pillanatra a szemöldökét. Suzanne elnevette magát.

- Bejön bárkinek is az ilyen duma?

Tomúgy érezte magát, mint akit hideg vízzel nyakon öntöttek.Valóban, már nem is tudja, mikor kellett neki valami szöveggelfelszedni egy csajt, hiszen általában csak odamegy hozzájuk,megereszt egy mosolyt és már nyert ugye van. Elment a kedve azegész „vadászattól”, felállt a bárpulttól és inkábbelindult a tömegbe, keresni egy könnyű nőcskét, akivel nincsenekilyen gondjai, hogy mit mondjon.

***

Suzannemeglepődött Tom reakcióján, és bántotta őt, hogy megsértettegy rég nem látott ismerőst. Tom nem volt valami jó állapotban.Adott magára, a rasztát lecserélte fonatokra, ruhái is márkásakvoltak, de volt valami Tomban ami Suziet nyugtalanította. Eltűnt aza régi csillogás a szemeiből, az arca nyúzott volt, meglátszottrajta az állandó bulizás és piálás.

Suzienakvolt egy rossz tulajdonsága, amiért már sokszor megjárta, de nemtud uralkodni rajta. Mégpedig, hogy segítsen másoknak ha úgylátja rászorulnak. Még akkor is ha a másik erre nem kérte meg.Most is úgy látta Tom segítségre szorul, látszik rajta, hogy nemboldog.

- Laura, magadra hagyhatlak egy kicsit? – szólt a barátnőjének Suzie, de közben Tomot kereste a tömegben.

- Ugye nem akarsz odamenni hozzá??

- De! Ismerem őt, még régről, és akkor nem volt ilyen.

- Most ilyen.. az emberek változnak. - Suzie rosszallóan ránézett barátnőjére – Jó menjél..hátha akkor odajön hozzám az a helyes fiú a pult végéről.

Suzannecsak nevetett, majd elindult Tomhoz aki a táncparketten táncolt egylánnyal. Mikor Tom észrevette őt, finoman ellökte a másik lánytés egyből Suzie előtt termett.

- Meggondoltad magad, cica? - karolta át Tom a derekánál, hogy táncoljanak.

- Még egy cica, és pofán váglak! - fonta a fiú köré a karjait – beszélgetni szeretnék.

- Beszélgetni? Sok mindent szeretnék az este, de a beszélgetés nincs közte.

- Nekem csak az van a listámon.

- A csajjal, akit miattad zavartam el, egyezett a listánk.

Suziemosolygott egyet majd kézen fogta Tomot és kivezette aszórakozóhelyről a friss levegőre.

- Minek jöttünk ki?

- Beszélgetni.

- De én nem akarok!

- Tom..

- Miért nem fogod fel? - kiabált - Elmondjam érthetően? Bulizni akarok és dugni! Nem beszélgetni! Már megbántam, hogy odamentem hozzád.

Tommegfordult, majd mérgesen feltépte a szórakozóhely ajtaját éseltűnt.

Monsoon - 1. rész

2012-02-14T16:51:00.002+01:00

*5évvel később*

BillKaulitz a stúdiójába tartott késő délután, a nap már ahorizontnál járt, mindent enyhe narancssárga és rózsaszínbenpompázott, de ez már megszokott látvány volt. Mindig ilyenkorjárt dolgozni. Mióta a Tokio Hotel feloszlott, egy jól menőstúdiója van, gyakran ír számokat különféle együtteseknek,legfőképpen a volt menedzsere és producere David Jost új bandáiszámára.

Leparkolta hamburgi stúdió előtt, a ház elé szűrődtek bentről ahangok. Épp a tegnap befejezett számát gyakorolták. Hallott párhamis és félreütött hangot, de csak mosolygott rajtuk. Eszébejutottak azok az idők mikor az ő első cd-jüket rögzítették.Aztán eszébe jutott Tom is.. Hangulata egyből megváltozott ésmire belépett a stúdióba már olyan ideges volt, hogy még Davidis megijedt tőle.

- Valami gond van?

- Semmi, dolgozzunk – lezárva a beszélgetést lehuppant a keverőpulthoz és igazított néhány dolgot.

Gyakraneszébe jut Tom, de a sértettsége és a büszkesége mindigmegakadályozza őt abban, hogy kibéküljenek. Az 5 évvel ezelőttihotel szobás eset óta nem is beszéltek. Egyszer veszekedtek, mikor bejelentették, hogy vége a Tokio Hotelnek. Azóta semmi. Mielőtthazalátogat mindig telefonál, nehogy véletlenül ott legyen abátya is. De soha nem volt ott.. mintha a föld nyelte volna el,semmit nem hallott róla.

***

Hajnal.Tom egy újabb buliból ért haza, részegen és kitudja milyenszerekkel a szervezetében, mellette meg egy fekete hajú,enyhén-szólva lengén öltözött lány. Nagy nehezen kinyitotta abejárati ajtót, aztán a lányt felvitte a hálószobába,megkoronázni az estét. Másnap reggel a lánynak hűlt helye volt.Remek, pont ahogy Tom szerette. Így ment ez a banda feloszlásaóta.. csak lógatja a lábát, bulizik, iszik, és csajozik.Tisztában van vele, hogy a pénze véges, ezért – csak, hogy egykicsit se mondjon le erről az életről – nyitott egy hangszerboltot. Semmit nem csinált vele, mert felfogadott egy üzletvezetőtés egy eladót, csak bejárt néha-néha megnézni minden rendbenment-e.

Lebotorkálta konyhába, és miután megitta a szokásos kávéját és a csészéta mosatlan kupac tetejére tette. - Majd elmosogatok –gondolta – vagy fel kéne fogadnom valakit.

Gyomramegkordult, jelezve, hogy a kávén kívül mást is kérne. Tomelőhalászta a telefonját és rendelt magának egy pizzát, ésamíg várt, megkapcsolta a tv-t.

Ma5 éve, hogy a népszerű együttes, a Tokio Hotel, máigtisztázatlan okok miatt feloszlott. Az együttes frontembere, BillKaulitz azóta sikeres producer, Georg Listing és Gustav Schäferpedig közösen működtetik a zenei vállalkozásukat. De mi lehetTom Kaulitz-al? Róla csak néhány paparazzi kép szokott megjelenniahol kissé illuminált állapotban bul...

- Hagyjanak már békén. Nem mindegy nekik mit csinálok?! - kapcsolta ki mérgesen a tv-t.

***

SuzanneBauer délután fáradtan ért haza a munkából, és meglepődvelátta, hogy az ajtója előtt a 15 év körüli szomszéd srác,Martin, és a barátai üldögélnek.

- Hát ti?

- Suzanne! Téged vártunk!

- Igen, gondoltam. De miért? - közben kinyitotta a ajtót, mégse a folyosón kelljen álldogálni és beszélgetni.

- Ismered Bill Kaulitz-ot, ugye? - ment be utána a három srác.

- Hát, mondjuk. - látva a fiúk tanácstalan arcát, hozzátette – 7-8 éve nem beszéltem vele. Miért kérdezitek?

Amintkimondta a kérdést, észrevette, hogy egyikük egy cd-t szorongat.Suzanne hamar kitalálta, miért is kérdezik.

- Ennyi év után odamegyek hozzá, hogy „hello, emlékszel rám? Nem? Mindegy, itt van három srác cd-je hallgasd már meg légyszi!”

- Aha!

- Felejtsétek el!

- Légysziii Suzie! Majd mi beszélünk! Csak egy ismerőst biztos hamarabb fogad.

- Nem is emlékszik rám!

- Tuti! Rád nem lehet nem emlékezni!

- Ne udvarolj! Átlátok rajtad – böktem oldalba nevetve. - Na jó, végül is veszteni valóm nincs.

Mireészbe kapott, a kezében volt Bill névjegykártyája, és mártárcsázta is a rajta található telefonszámot, míg a három fiúreménykedve figyelte őt.

- Halló, tessék, Bill Kaulitz!

- Szia! Itt Suzanne Braun..

- Suzanne? Suzie? Aki egy utcával arrébb lakott?

- Igen, én vagyok – meglepődött, hogy emlékszik rá.

- Nahát, micsoda meglepetés.. ennyi év után. Hogy vagy?

- Jól köszönöm. Te?

- Voltam már jobban is, de megvagyok... Nem csak csevegni hívtál, igaz?

- Nem. - kínosnak érezte ennyi év után felhívni csak azért, hogy szívességet kérjen.

- Van egy együttesed?

- Nincs. Csak a szomszéd srácnak. Adom is őt.

Átadtaa telefont, és csak leült a kanapéra, figyelve Martint, hogyanpróbálja meggyőzni Billt, hogy hallgassa meg a demo cd-jüket.Suzanne-t meglepte Bill kedvessége, azt se gondolta, hogy egyáltalánemlékszik rá, nemhogy ilyen közvetlen lesz. Visszaemlékezettmikor még egy suliba járt az ikrekkel.. jóban voltak, csináltaknéha pár közös programot, de úgy igazán nem voltak szorosbarátok. Mikor meg beindult az együttes teljesen megszakadt akapcsolat.

- Meghallgat! - zökkentette ki Martin hangja a gondolataiból.

- Szupi! Mikor?

- Hétfőn?

- Remek!

- Öhm.. elviszel? - nézett könyörgően Suzanne-ra – Légysziii

- Egy feltétellel!

- Mi az?

- Ha vasárnap délelőtt nem a ti zenétekre kelek! Szombaton elmegyek bulizni, aludni szeretnék.

- Okés! - egyezett bele nevetve Martin

Valentin nap

2012-02-14T13:08:00.003+01:00

Boldog Valentin napot kívánok mindenkinek <33

Monsoon - Prológus

2012-02-12T22:41:00.000+01:00

Egyátbulizott éjszaka a Tokio Hotel gitárosa álmosan nyitja ki aszemét. Éjjeliszekrény felé fordulva a mobiljára pillantott,12:30. Tudja, hogy ideje lenne felkelnie, de a fájó fejevisszahúzta az ágyba, és visszadőlt még egy kicsit. Majd hanagyon hiányzik valakinek, úgyis dörömbölnek. Oldalraelnyújtózkodott a puha ágyban, mikor akarja beleütközött egymellette fekvő lányba. Egy pillanatra meglepődött, na nem mert ezszokatlan dolog lett volna, nagyon is megszokott volt, csak éppsemmire nem emlékezett a tegnapról.

Oldalrapillantva egy barna hajkoronát pillantott meg.. nagyon ismerős voltneki. Felült az ágyban, hogy megnézze ki az, és ekkor a lányfeléje fordult, Tom pedig kiugrott az ágyból.

- Amanda???

- Jó reggelt, Tom – mosolygott kedvesen.

- Te mit keresel itt? Hogy kerülsz ide? - kérdezte idegesen közben magára rángatva a boxerét és egy pólót. Egy perc alatt elmúlt az álmossága is, és a fejfájása is. Vagy csak nem foglalkozott vele.

- Honnan kezdjem? - kérdezte kissé sértődötten, rosszul esett neki Tom reakciója. - Meséljem el mi történt vagy csak..

- Ne! - vágott közbe Tom, miközben még mindig öltözködött és összefogta a raszta haját majd rátett még egy sapkát is. - Inkább nem akarom tudni!

- Tessék? - már a lány is kiszállt az ágyból.

- Csak.. menj most el!

- Kidobsz?

- Kérlek! Sajnálom, tényleg, de nem láthatnak meg itt – közben a lány is felöltözött már, és Tom elkezdte tolni az ajtó irányába.

- Miért?

- Ennek az egésznek meg sem szabadott volna történnie! - kinyitotta az ajtót – És ne beszélj erről senkinek!

A lánymár nem tudott semmit se mondani, mert Tom becsukta mögötte azajtót. Attól nem félt, hogy Amanda bárkinek is elmondana bármit,hisz melyik lány dicsekedne azzal, hogy kirúgták a hotel szobábólreggel.

Hanemiszonyú bűntudat kerítette hatalmába, hiszen Amandát Billkinézte magának. Nem volt még bátorsága megkörnyékezni, ígycsak barátok voltak, de Tom nagyon is jól tudta, hogy Bill hogyanérez a lány iránt. Csak remélte, hogy senki nem látja megAmandát, és ő is megpróbált minden nyomot eltüntetni ami arrautalna, hogy nem egyedül töltötte itt az éjszakát. Amandaoldalán picit megigazította az ágyat, a pezsgőspoharakat isgyorsan eltüntette, összeszedte az előző napi ruháit a szobakülönböző pontjából. Mire végzett és elégedetten nézettkörbe, kopogtak az ajtón.

- Ki az? - kicsit ingerültebben jött ki belőle, mint azt tervezte.

- Én.

Egybőlmegismerte az öccse hangját, és csak még idegesebb lett. Denyugtatta magát, biztos csak azért jött, hogy szóljon, hogynemsokára indulnak. Kissé remegő kezekkel nyitotta ki az ajtót,és Bill szokatlanul semmitmondó arcával találta szembe magát.Általában rögtön leolvassa mit gondol, de most nem sikerültneki.

- Beengedsz?

Tomarrébb lépett, hogy Bill be tudjon menni az ajtón, akikörülnézett, majd rá sem nézve, feltette azt a kérdést, amitőlTom rettegett.

- Itt aludt?

- Ki?

Ennélidiótább kérdést keresve se találhatott volna, hisz mindkettentudják, hogy ugyanarra gondolnak. Inkább csak időhúzásnak voltjó. Bill nem válaszolt csak felé nézett, barna szemei egyszerrevoltak szomorúak és mérgesek.

- Itt – mondta ki szinte suttogva, tudva öccsének mekkora fájdalmat okoz ezzel a három betűvel.

Nemakarta ezt, nem is emlékszik mi történt. Persze egyszerű lennemást hibáztatni, biztos az italába kevert valaki valamit, vagyAmanda mászott nagyon rá, de az igazság az, hogy egyszerűenberúgott és hozott egy rossz döntést.

- Ne haragudj! Nem aka..

Nemtudta befejezni, mert Bill jobb ökle az arcának csapódott, és aföldre esett. Az énekes szótlanul kiment a szobából, becsapvamaga mögött az ajtót. Nem ordított, nem veszekedett, pedigiszonyúan mérges volt bátyára. Csalódott benne, és nem akartatöbbet látni.. Soha többé.

Új Story - Monsoon előzetes

2012-02-11T15:36:00.000+01:00

Mivel már eljutottam a 9. részig az új történetemben, és úgy tűnik ihletből se fogyok ki egyhamar, meghoztam az előzetesét. Vagy holnap vagy hétfőn már hozom is az első részt, pontosabban a prológust :)))

A Kaulitz ikrek, Tom egy régi botlása miatt, 5 éve nem beszélnek egymással. Amíg Billnek egy jól menő stúdiója van és producerként továbbra is zenéket ír, addig Tom feléli a vagyonát, állandóan csak bulizik. Életükben felbukkan Suzanne, egy régi barát, aki mindenáron segíteni szeretne nekik kibékülni. Csakhogy egyikük sem kér a segítségből.

Für Immer Jetzt - 12. (befejező) rész

2012-02-08T19:58:00.000+01:00

Bocsánat, hogy ennyit kellett várni rá. De itt van. És igen, utolsó rész :( Viszont ez azt is jelenti, hogy nemsokára hozom az új történetem :) Tomosat ;)

- Azzal magadnak is ártanál, te nagyon hülye!

- Gondoljátok, hogy mindent úgy csinálok, hogy megtudják, tőlem vannak az infók. Max azzal ártok magamnak, hogy ti tönkrementek.. de majd odébb állok.

- Mit akarsz, mit csináljak? - kérdezte Bill alig hallhatóan.

- Semmit.. már eljátszottad. Fontosabb volt neked Dora, mint az együttes.. akkor tessék, tiéd a csaj, de az együttesnek annyi. - azzal bement a házba és bevágta maga után az ajtót.

Bill magába roskadt a kocsiban, ésengem is elöntött a bűntudat.

- De.. én.. - próbálta elemezni az eseményeket
- Ugyan Bill! Mégis mire számítottál? Kijátszani, majd elvenni Ben csaját, következmények nélkül?
- Dora eleve az enyém volt!
- Nem vagyok senki tulajdona! - szóltam közbe, de a fiúk ügyet se vetettek rám.
- Mindegy.. annyira tudtam, hogy ez lesz. Ki kell találnunk valamit!
- Ha tudtad, miért nem szóltál? Miért nem beszéltél le?
- Mert végre boldognak láttalak hosszú idő után.

Az út hazáig néma csendben telt,amint kiraktak engem, már mentek is tovább a stúdióba, ahovaösszehívták a többieket. Fogalmam se volt mennyit tudnak mások,vagy, hogy az ikrek terveznek-e valamit.

Amíg az ők elvoltak körülnéztemkicsit. Persze csak az előhagyott képeket nézegettem. Némelyik ismerős volt, de rengeteg olyan volt, aminél hiába voltam rajta,semmi nem rémlett. Büszke voltam magamra, hisz rengeteg olyan emlékis beugrott, inkább csak képek vagy pár másodperces emlékek,amikről nem volt semmi kitéve.

Pár órás nézelődés ésemlékezni próbálás után, kicsit megfájdult a fejem, ezértinkább ledőltem a kanapéra. Nem szerettem volna elaludni, megakartam várni a srácokat, hogy mire jutottak, mit terveltek ki. Dea következő pillanatban, már azt éreztem, hogy két kar emel fel,és felvisz a hálószobába.

- Elszundítottam egy kicsit?
- Kicsit? Meg se mozdultál, mikor hazajöttünk, pedig nem voltunk halkak.
- Tényleg, mi volt?
- Majd holnap megbeszéljük, aludj csak – adott egy puszit a számra, majd mellém bújt és elnyomott minket az álom.

Másnap reggel arra keltem, hogyBill pakolászik a szobában. Kiszedegette a ruhákat a szekrényből,majd berakta szépen egy bőröndbe.

- Hát te mit csinálsz?
- De jó, hogy felébredtél kicsim – adott egy puszit a számra. - Pár napra elutazunk.
- Hova? Miért?
- Maldív-szigetek.
- És mikor jöttök vissza?
- Te is jössz – mosolygott – szóval, kezdjél el pakolni, pár óra múlva indulunk.
- Rendben – meglepődtem, de gyorsan ki pattantam az ágyból, előhalásztam a bőröndömet a szekrény mélyéről és már el is kezdtem rámolni a ruháimat.
- De miért ilyen hirtelen?
- David majd elintézi az ügyet, mi meg jobb ha távol maradunk mindentől, legfőképp a sajtótól.
- És ott nem találnak meg? Hisz minden évben oda mentek. - Bill megtorpant, majd felém kapta a fejét – Mi van? Miért nézel rám így?
- Emlékszel? - szaladt oda hozzám.
- Nem tudom.. ez most csak úgy beugrott.
- Jaj de örülök – kapott fel – remélem hamarosan minden emléked visszatér!

Én is nagyon boldog lettem. Talánreménykedhetek, hogy egy nap mindenre fogok megint emlékezni?Lehet, hogy majd az utazás előhoz pár emléket, csak maga anyugodt környezet. Mintha Bill minden egyes mozdulata egy apróemléket idézne fel bennem. És mire hazaérünk, addigra mindenszépen el lesz rendezve, és boldogan élhetünk.

*Vége*

Végeredmény

2012-02-06T00:34:00.000+01:00

Mindenki Tom-ra szavazott, úgyhogy ma elkezdtem gondolkodni, és már nagyjából össze is állt a fejemben a történet, sőt már írtam is két oldalt :) Remélem nem okozok majd vele csalódást :)

Majd akkor kezdem hozni, ha vége a Für Immer Jetzt-nek :))

Új story

2012-02-03T15:38:00.001+01:00

Lassacskán a végéhez közeledik a Für Immer Jetzt, így elkezdtem gondolokodni egy újabb történeten. De még csak apró darabkák vannak a fejemben. És sajna nehezen akar összeállni egy kerek egésszé.

Ígyhát úgy gondoltam megkérdezlek titeket milyen történetnek örülnétek (hátha megmozgatjátok a fantáziám). Gondolok itt bármire, Billes, Tomos, vegyes (vívódik kettejük között). Izgi, könnyed habosbabos, fantasy, esetleg a TH-tól elkülönült (mármint a TH-s srácok szerepelnének benne, de az együttes csak hobbi-banda lenne vagy ilyesmi). Bármi.

Azt hozzáteszem, hogy ha kapok pár, mondjuk vámpíros "szavazatot" akkor sikerül is írnom egy olyat, de megpróbálom :))
Csak érdekelne, hogy minek örülnétek :) Mert ha mindenki Tomos storyt olvasna, én meg a 4. Billeset nyomnám le a torkotokon, nem biztos, hogy ugyanolyan szivesen jöttök ide :)

Annyi kérésem még lenne, hogy kommentbe írjátok meg. Ne chat-be, meg msn-en, twitteren, vagy akárhol :) Névtelenül is lehet írni kommentet :) Köszönöm <333

Puszi

Für Immer Jetzt - 11. rész

2012-02-02T22:11:00.001+01:00

- Jó reggelt – köszönt Ben. Ott terpeszkedett egy fotelben, és gunyorosan mosolygott.

Egyből felültem, lerántva félig Billről a takarót, aki morogva próbálta visszahúzni magára, megfelém tapogatózott.

- Bill, kelj fel! - ráztam meg a vállát. Alapesetben persze nem így ébresztem, de most túl ideges voltam. Ez neki is feltűnt, hisz hirtelen kinyíltak a szemei, és riadtan nézett Benre.

- Ben! Te mit keresel itt? - mondta nem épp barátságos hangnemben.

- Még te vagy ideges?

- Ez az én házam! Mi az, hogy csak úgy bejössz ide?!

- Ne üvölts velem!

- Feljelenthetnélek birtokháborításért! Egyáltalán hogy jutottál be?

- Van pótkulcsom! És jobb ha nem vagy ilyen, mikor itt henteregtél a nőmmel!

- A pótkulcsot nem azért adjam, hogy csak úgy bejárkálj!

- Mindegy. Te pedig most hazajössz velem – ragadta meg a karom, úgy, hogy azt hittem összeroppantja a csuklóm.

- Ereszd el! - szorította meg Ben karját, amivel engem fogott. Bill nagyon mérges volt, még egy pillanatra én is megijedtem tőle.

- Te tényleg elmondtál neki mindent? Mindent?? - eresztett el Ben

- Igen!

- Valóban? Azt is, hogy magára hagytad, mikor élet és halál között lebegett, mert a kis sztáréleted fontosabb volt?

- Egyáltalán nem volt fontosabb, de nem volt más választásom!

- És azt is, hogy te milyen szemét módon kihasználtad a helyzeted! – szóltam közbe.

Ben meglepődve nézett rám, nemgondolta szerintem, hogy Bill tényleg elmondott mindent. És mivelnem tett fel újabb kérdést, megnyugodtam, hogy tényleg mindenttudok. Bill kihasználva pillanatnyi zavart, karon ragadta, éskirángatta a szobából, le a lépcsőn, és ki a házból.

- Még egyszer meg ne lássalak a házamban! - üvöltötte még utána, majd becsapta az ajtót.

Még mindig az ajtónak támaszkodottmikor leértem és odamentem hozzá, átölelve a derekát a hátánaktámaszkodtam.

- Ezzel még nincs vége – szólalt meg halkan.

- Tudom, de már nem érdekel. A lényeg, hogy együtt csináljuk végig.

- Én itt leszek – fordult meg és átölelt – De a többieket nem tudom.

- Ha megtudják az igazat mellette állnának?

- Mint ember, nem.. de menedzserként jó.

- Majd meglátjuk.

Később, Tommal kiegészülve,átmentünk Ben házához, hogy összeszedjem a cuccaim. Előrerettegtem, hogy megint be kell lépnem abba a házba. De nemkellett.. mire odaértünk egy pár doboz és bőrönd várt a házelőtt, tele a cuccaimmal.

- Milyen gyorsan összepakolt.

- Arra számítottam, hogy a kertből kell összeszedni a holmijaidat. - viccelődött Tom.

A srácok elkezdték berámolni adobozokat és bőröndöket, a kocsiba, mikor az ajtó kinyílt ésBen lépett ki rajta. Meglepően nyugodt volt.

- Az összes cuccom itt van?

- Bemehetsz körülnézni!

- Majd én bemegyek – indult el Tom, végül is neki csak egy ház, nem az oroszlán barlangja.

- De te honnan fogod tudni, hogy mi az enyém?

- Felismerem, hogy mi csaj cucc és mi pasi. De akkor gyere velem. Nyugi, nem fog Bill torkának esni a nyílt utcán, ugye Ben?

- Dehogy – mosolygott. De volt valami a mosolyában.. készült valamire.

Tommal bementünk, mindent jó alaposanmegnéztünk, de sehol nem volt már semmim.

- Haragszol rám? - fordultam Tom felé, mielőtt Ben látó- és hallóterületébe kerülünk

- Úgy nézek ki?

- Nem csak..

- Nyugi, nem. Már vártam mikor kerültök újra össze az öcsémmel. Mondjuk lehetett volna kicsit szebben is.

- Tudom. És most mi lesz? A többiek?

- Ha megtudják az igazságot, senki nem fog titeket hibáztatni. Na gyere, húzzunk innen.

Kiérve Ben még mindig az ajtófélfánakdőlve mosolygott, Bill pedig az ajtónak támaszkodva várt minket.

- Mi ez a levakarhatatlan vigyor az arcodon Ben? Azt hittem megvisel a dolog.

- Ugyan Tom, szerinted nem tudtam már rég? Azon vigyorgok, hogy milyen szép nagy összeg landol majd a számlámon miután mindent kitálalok az újságnak.

- Mindent? - kérdezte Bill ijedten.

- Mindent! Azt, hogy volt egy kapcsolatod, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét állítottad.. akkor az majdnem-abortusz..a baleset..és, hogy elhagytad miközben kórházban volt..

- Ez így...

- Mindegy mi a teljes igazság.. ha azt mondod csak a fele igaz, vagy nem teljesen így volt.. hát.. úgyse hisz neked senki – vigyorgott önelégülten.

Für Immer Jetzt - 10. rész

2012-01-31T22:43:00.000+01:00

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem hoztam részt :( De most itt van, remélem tetszik :))

Csak hallgattam őt, és nem bírtammegszólalni. Nem tudtam mit gondoljak.. hogy tehette ezt Ben.. ésBill.. Miért ők döntötték el, kivel lennék boldog.. Lassanfelálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé..

- Várj! - indult utánam, de nem ért hozzám – Nem.. nem is mondasz semmit?

- Ez egy kicsit sok infó volt mára – fordultam meg.

- Tudom.. de kérted, elmondtam. Sajnálom, ami történt. Hülye voltam, tudom, de.. Szeretlek. – fogtam meg a kezem – Amióta csak megismertelek.

- Nem tudom...nem tudom, hogy az eszemre hallgassak, aki azt mondja, hogy tűnjek el mindkettőtök közeléből, amilyen gyorsan csak lehet.. vagy a szívemre amelyik.. – ekkor a háta mögé néztem a képekre.. mennyire boldognak tűntünk.. majd visszanéztem a könnyes szemeibe – Amelyik azt mondja, hogy sokat szenvedtél emiatt, és adjak még egy esélyt.

Bill közelebb lépett hozzám és egycsókkal meggyőzött, hogy az éppen háromszor olyan gyorsan dobogószívemre hallgassak.

- És most mi legyen? - kérdeztem az ágyában fekve, a fejemet a mellkasán pihentettem

- Kettőnkkel?

- Aha. Már ha..

- Semmi se szeretnék jobban! Igazából álmomban se gondoltam volna, hogy ha megtudod az igazságot akkor nem haragszol meg rám.

- Kicsit azért haragszom, de mindenki követ el hibákat. Jó, lehet, ha emlékeznék mindenre, és nem csak egy verzióra alapoznék, akkor jobban haragudnék. De így.. örülj! – nevettem.

- Örülök – simogatta meg a hajam – Visszatérve a kérdésedre.. Nem hinném, hogy Ben csak úgy elenged majd. El kéne érni, hogy ő szakítson veled. Vagy keress egy ürügyet, hogy szakíts vele.

- Vagyis bármi, csak téged ne keverjelek bele.. - kicsit csalódott voltam, hogy magamra akar hagyni ebben.

- Nem. Csak először próbálj meg vele máshogy szakítani. Ha nem megy akkor jövök én..

Erre már nem mondtam semmit. Igazábólmegértettem, hogy ő miért próbál kimaradni belőle, hiszmégiscsak Ben egy fontos személy a bandának, és jobb ha nincsnagy vita.. végül is nem a középkorban vagyunk, hogy majd kivontkarddal, lóháton bevágtat és kiment a gonosz embertől. Ez a 21.század.. 21. századi módszerekkel kell dolgozni.

Egy darabig bujkáltunk Billel. Kapórajött, hogy Ben mostanában sokszor volt távol. Talán más barátnőazon izgulna, hogy vajon tényleg ott van-e a párja, ahol mondja,vagy talán találkozgat valakivel. Nos, én pont ennek örültemvolna, ha összeszed valakit, velem meg szakít. Ugyanis a nagytervből nem lett semmi. Hiába vagyok Bennel hűvös, mintha nem isérdekelné. Ürügyet nem találtam, pedig nagyon kerestem, ígycsak kivárom a megfelelő pillanatot, és élvezem Billel a lopottóráinkat. Tom mindig segített nekünk alibit találni, ő volt azegyetlen beavatott. A többiek semmit nem sejtettek, sőt sajnáltak,hogy Ben ilyen sokat van távol, de megígérték, hogy majdbeszélnek vele ezügyben... na már csak az kell.

Újabb elutazás, ezúttal egy hétre..Így hát ismét Billnél kötöttem ki, aki egy romantikusvacsorával várt engem. Még sose csinált ilyet, vagy legalábbisnem emlékszem.

-Ez így nem mehet tovább! - szólalt meg hirtelen. Felnéztem rá, komoly, szomorú arca volt – Ha Ben hazajön, elé állok! - meglepett, hisz pont ő volt az aki ezt el akarta kerülni.

- Nem biztos, hogy jó ötlet!

- Nem érdekel. Maximum akkor mindenki megtudja az igazságot. Szeretjük egymást.. nem akarok tovább bujkálni.

Elmosolyodtam, és csak csendbenörültem a döntésének. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, és mostnem akartam erre gondolni. És ahogy láttam Bill se, mert amintbefejeztük a vacsorát felkapott, felvitt és letett az ágyra.

Reggel mosolyogva ébredtem, éreztemahogy Bill, a hátamhoz bújva szuszog, és hatalmas boldogságöntött el.. egészen addig amíg ki nem nyitottam a szemem. Sokáigfel sem fogtam, azt hittem – reméltem - csak álmodom.

Für Immer Jetzt - 9. rész

2012-01-26T22:36:00.003+01:00

Nem csigázlak titeket tovább, meghoztam az új részt, remélem tetszik :)

Hirtelen úgy éreztem a vér kiszaladta fejemből, szédültem. Nem mertem elhinni. Bill karja hirtelenlehullott rólam, de nem mertem ránézni, csak néztem magam elé.Elvettem a kártyámat, és elindultam a kijárat felé. Csak mentemelőre nem is figyeltem semmire. Hallottam pár kocsi dudálást,fékezést és káromkodást, Bill karjait, ahogy vigyázz, el neüttessem magam, de csak mentem a kocsija felé. Minél hamarabb beakartam ülni és válaszokat kapni a kérdéseimre. Fogalmam sincsmennyi ideig nem szólaltam meg, miközben hazafelé tartottunk. Afejemben ezernyi kérdés cikázott, de nem tettem fel őket. Mégnem.. Féltem.. nem tudtam mi várhat még rám. Talán hallgatnikellett volna a többiekre és nem bolygatni a múltat.

- Hozzád menjünk. – szólaltam meg végre.

- Miért?

- Mert ma este elmondasz mindent.

- Nem..

- De! – üvöltöttem rá – Mindent tudni akarok, nem érdekel semmi!

- Rendben. – sóhajtott – De be tudod tartani, amit korábban mondtál?

- Mit?

- Hogy nem mondod el senkinek, hogy tudod.

- Megpróbálom.

- Nem elég. Igen, vagy nem.

- Igen.

Örökkévalóságnak tűnt, mirehazaértünk, pedig nem lehetett több két óránál. Volt bennemegy érzés, hogy csak azért mondta, hogy elmesél mindent, hogyelhallgattasson, és igazából esze ágában sincs bármit ismondani. Leparkoltunk a garázsba, és szó nélkül bementünk aházba, ahol összetalálkoztuk a nappaliban tv-ző Tommal.

- Dora? – nézett rám csodálkozva, de Bill közbevágott mielőtt még bármi mást kérdez.

- Tom, nem vagyok itthon, bárki is keres. És Dora sincs itt!

- Mibe keveredtetek? – próbálta elviccelni a dolgot, de egyikünknek se rezdült az arca.

- Mindent elmondok Dorának.

- Mindent? – döbbent meg Tom. – De..

- Igen, mindent. Nem fogja elmondani, hogy tudja. És te se!

- Nem fogom. De biztos jó ötlet?

- Tudok az abortuszról. És jobb, ha elmondja, még mielőtt én kezdek kombinálni, nyomozni, és legfőképp haragudni.

- Haragudni.. azt így is fogsz..

- Tom!

- Jó, te tudod. Nem vagytok itt, sőt, nem is láttalak ma még.

- Kössz.

- Menj előre – fordult felém Bill – hozok egy teát, vagy forró csokit. Mit szeretnél?

- Tea jó lesz.

Bill eltűnt a konyha felé én megelindultam felfelé.

- Ne haragudj rá. Szeretett, és össze volt zavarodva. – szólt utánam Tom, de csak mentem felfelé. Nem tudom megígérni, hogy nem haragszom majd rá, mikor azt se tudom mit tett.

Felérve a szobájába, egyenesen afalon lévő képekhez mentem, hátha eszembe jut egy emlék. Desemmi.. akárhogy is próbáltam. Inkább abba is hagytam, mielőttmegfájdulna a fejem, és leültem az ágyra.

- Itt is vagyok – jelent meg két perc múlva egy tálcát egyensúlyozva.

- Hallgatlak – vettem el egy bögrét és kérdőn ránéztem. Ő pedig leült szembe velem az ágyon és nekikezdett.

- A baleseted előbb olyan három évig jártunk, a média, rajongók nem tudtak rólunk, csak azt, hogy barátok vagyunk. Egyik nap elém álltál azzal, hogy terhes vagy. Megijedtem.. örültem is neki, meg nem is.. Nem tudom megfogalmazni, furcsa érzések kavarogtak bennem. De az biztos, hogy az abortusz szóba se jött nálam. Ben valahogy ezt megtudta..mai napig nem tudom hogyan.. és úgy gondolta eljött az ő ideje..

- Ő ideje?

- Igen. Régóta tetszettél neki. De semmi esélye nem volt.. Szóval. megfenyegetett, hogy ha ez a gyerek megszületik, akkor vége a bandának. Ezt már nem lehet titokban tartani. Ráadásul, ő tesz róla, hogy minden kitudódjon rólunk. Sokáig vívódtam, de nem akartam, hogy a barátaim álma, az én.. mondjuk úgy, önzőségem miatt, törjön darabokra. Nagyon szerettelek, nem akartam, hogy elhagyjál, de.. végül felajánlottam neked az abortuszt. Sokat veszekedtünk emiatt.. és már inkább feladtam volna az egészet, szülessem meg, majd megoldjuk.. de téged nem akartalak elveszíteni. Aztán egy nap elém álltál azzal, hogy bejelentkeztél a dokihoz, menjek el veled. Nem tudom, ez az ötlet honnan jött, megleptél, de beleegyeztem, Elmentünk abba a jó messzi kórházba, beszéltünk Dr. Schwarz-cal, aki előjegyzett téged a műtétre. De akkor megint összevesztünk, és kirohantál a kórházból, elvive a kocsim. De ez érdekelt legkevésbé. Aggódtam érted, féltem, hogy valami bajod lesz. És bejött. Pár óra múlva hívtak, hogy baleset ért, összementél egy másik kocsival. Ő volt a hibás, de ez nem vigasztalt. Hetekig kómában voltál, és csak arra tudtam gondolni, hogy az én hibám.. ha nem erőltetem az egészet, nem történt volna a baleset. – itt elcsuklott a hangja és a könnyeivel küszködött – Ezt erősítette Ben is, aki valahogy, valamiért állandóan ott volt a kórházban. Eleinte én is.. minden nap, reggeltől estig, néha még éjjel is. Ott akartam lenni, mikor felkelsz. Közben persze folyamatosan hallgattam, hogy az én hibám. Alig ettem, alig aludtam, csak azt akartam, hogy felkelj, és azt mond, megbocsátasz. De nem keltél.. Ben meg látta, hogy a lelki ráhatás nem ér semmit, kihasználta gyengeségemet, és a zavarodottságomat, megzsarolt, hogy engem állít be bűnösnek mindenki előtt, beleértve téged is. Bármit elviseltem volna, csak azt nem, hogy gyűlölj.. de mégse akartalak magadra hagyni. Aztán magadhoz tértél.. nem lehettem ott, mert az ország másik végében volt pár fellépésünk, muszáj volt elmennem. Persze, senki nem értesített, hogy felébredtél.. Mikor bementem, láttam a nyitott ajtóból, hogy nevetgélsz Bennel, a nővér meg felvilágosított, hogy nem emlékszel az utóbbi pár évre. Leültem a folyosón gondolkodni, és arra eszméltem fel, hogy Ben leült mellém. „Látod milyen boldog, hogy nem emlékszik rád? Hagyd őt békén! Majd én boldoggá teszem.. mivel neked nem sikerült.” Felpattantam és kirohantam a kórházból.. később hallottam a többiektől, hogy Ben azt adta be nekik, hogy miatta hagytál el engem. Mindenki elhitte, kivéve persze Tomot, akinek később elmondtam mindent. Távolról figyeltelek és boldog voltál.. ezért nem bukkantam fel.

Für Immer Jetzt - 8. rész

2012-01-25T19:57:00.000+01:00

Közel 4 órás kocsikázás után,-ami kínos csendben telt- Bill leparkolt egy kórház előtt.Meglepődve vizsgáltam a fehér épületet, de nem volt ismerős,nem értettem miért hozott ide.

- Ez mi? Nem is itt volt a balesetem.

- Tudom. Nem ismerős? – megnéztem még egyszer, de nem.

- Nem.

- Akkor mindegy. Menjünk haza.

- Idehozol 4 órás kocsikázás után, és 5 perc múlva már megyünk is?

- Nem fogom elmondani. Megígértem, hogy elhozlak a helyszínre. Megtettem. Nem fogok semmit se mondani.

- Kérlek. – rátettem a kezem a kezére, de válaszként csak megrázta a fejét. – És ha megígérem, hogy nem mondom el senkinek, hogy tudom az igazságot?

- Ez nem olyan, amit el tudsz titkolni.

- De igen!

- Hidd el, nem. Nem tudsz majd ugyanúgy beszélni velem, vagy Bennel.

- Szóval tényleg gyáva vagy! Kitalálom. Összevesztünk, és ha elmondod miért, akkor megint haragudnék rád.

- Az a kisebb dolog. A nagyobb, hogy most boldog vagy.

- Boldog? Szerinted, én boldog vagyok?

- Boldogabb, mintha tudnád az igazságot.

- Nem! Te vagy boldogabb, hogy így hozzád szólok – kicsatoltam az övem és kipattantam a kocsiból.

- Hova mész?

- A kórházba! Hátha ők majd mondanak valamit! – elkezdtem szaladni. Be akartam érni az épületbe mielőtt elkap és megakadályoz.

Ahogy beértem a hallba, már sokkalismerősebb volt, mint kívülről. Meglepődtem, hogy tudtam merrekeressem a betegirányítót.

- Jó napot! – köszöntem az ott ülő hölgynek!

- Jó napot, miben segíthetek?

- A nevem Dora Müller. És van egy kis gondom. Nemrég baleset ért, és elvesztettem az utóbbi pár év emlékeit. De megtudtam, hogy jártam ebben a kórházban. Tudna segíteni, hogy miért? – időközben megláttam, hogy Bill is beért az épületbe és egyenesen felém tart.

- Azt meg tudom mondani, hogy melyik orvoshoz volt időpontja, vagy műtét, de többet nem tudok.

- Az is jó lesz, köszönöm.

- Az egészségbiztosítási kártyáját elkérhetném?

Odanyújtottam neki, ő pedig a számátbeütve a gépbe, elkezdte nekem keresni a kért adatot.

- Menjünk innen. Higgy nekem, jobb ha ezt nem bolygatod!

- Most már megakarom tudni! Két perc.

- Fräulein Müller! Megtaláltam. – Bill arca falfehér lett és láttam a szemeiben az aggódást. Átfutott az agyamon, hogy lehet mégse kellett volna ennyire kíváncsinak lennem. – Doktor Schwarz, nőgyógyász, és legutóbb egy műtétre is be volt jegyezve.

- Műtét? Milyen?

- Dora, menjünk! – Bill próbált elhúzni.

- Abortusz.

10.000

2012-01-24T14:32:00.000+01:00

Oldal megjelenítés átlépte a 10 ezret *_* El se hiszem.

Nagyon-nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki ezt a számot gyarapította <333333 Remélem a jövőben nem unjátok meg a történeteimet/blogomat és gyakran visszatértek<333 (meg persze remélem, hogy nem fogyok ki az ihletből és tudok nektek rendszeresen hozni részeket, novellákat)

Grat Sachie-nak, ő a 10 ezredik xDD <3

u.i.: A személyes(ebb) blogomat is irogatom, ott is szívesen látlak titelek :)) Itt a cím :)

Für Immer Jetzt - 7. rész

2012-01-22T21:40:00.000+01:00

Két nappal később, épp az ajtóelőtt mentem el, mikor meghallottam egy kis neszt az ajtótúloldalán. Az eszem azt mondta, hogy ne nyissam ki, hátha bántaniakar az illető, vagy esetleg betörő, bár azok nem a bejáratiajtón át jönnek. Végül, nem hallgatva az eszemre, lenyomtam akilincset és kinyitottam az ajtót.

Bill volt ott, épp a postaládábadobott be egy borítékot.

- Bill?

- Szia! Csak pár papírt hoztam Bennek. Már itt se vagyok. -és már fordult is el.

- Várj! Miért nem csöngettél be?

- Azt hittem nem is akarsz látni.

- Kicsit túlreagáltam a múltkorit. Fáj, hogy nem mondja el senki az igazságot. - nem szólt semmit, csak lehajtotta a fajét. - Gyere be.

- Nem jó ötlet!

- Gyere már! – fogtam meg a kezét és behúztam – Nincs itthon Ben.

Kicsit még akadékoskodott, de végülhagyta magát és leült a kanapéra.

- Kérsz valamit inni? Van itthon ice tea, én csináltam. Nagyon finom.. saját specialitás.

- Tudom – mosolygott – Kérnék.

Ahogy öntöttem ki a pohárba a teát,jó érzés fogott el. Jól esett, hogy itt van velem, a közelemben.Pedig még csak alig ismerem, vagyis régen ismertem, de nememlékszem. De úgy látszik a szívem nem felejtette el őt.

- Tessék – nyújtottam neki a teát.

- Köszi – vette el, de közben végig a szemembe nézett, és nem tudtam kiolvasni belőle mire gondol.

Letette a poharat az asztalra, megfogtaa kezem és maga mellé húzott a kanapéra. Csak néztem rámeglepetten, ő csak mosolygott majd odahajolt hozzám és előszörlágyan, majd egyre szenvedélyesebben csókolt.

Ahogy ajkát megéreztem a számon,hirtelen ezernyi érzés öntött el, és egyre biztosabb voltambenne, hogy én ezt az embert valamikor nagyon-nagyon szerettem.Egyre jobban belemerültünk a csókba, átültem az ölébe, deközben nem hagytam abba a csókot, majd mikor már mindkettenlevegőért kapkodva váltunk szét,

- Ezt nem szabadna – suttogtam a szájába.

- Tudom. De nem bírom már tovább. – csókolt meg újra, és ha lehet még szorosabban magához húzott, keze közben elindult a pólóm alatt a derekamon.

- Ne! – ugrottam ki az öléből.

- Sajnálom – felkelt a kanapéról és elindult kifelé.

- Várj! Ha „azt” nem engedem akkor már itt is hagysz?

- Nem azért megyek el – simogatta meg az arcom. – Vagyis részben azért, de.. szóval nem csak azt akarom tőled. De félek, hogy nem bírom ki, hogy ne érjek hozzád.

- Mi volt köztünk?

- Sok minden.

- Egy szó?

- Szerelem – mondta kis habozás után.

- Jártunk?

- Egy szót kértél.

- Miért nem akarod elmondani? Vagy inkább, miért nem mondhatod el? – és próbáltam szép nagy szemekkel ránézni, hátha meghatja és elmondja.

- Ne nézz így rám! Nem tehetem.

- De miért? Ha szerelem volt köztünk, miért nem voltál ott velem a baleset után?

- Nem lehettem ott. Így is sokat mondtam, inkább megyek. – de elkaptam a karját, és visszahúztam. Pechemre elfelejtettem, hogy a sérült kezemmel nyúltam hozzá, és mikor ezt észrevette, elképedt – Bántott?

- Nem – húztam el, de ő elkapta és megnézte a sérülést.

- Mióta? Hányszor? Miért nem szóltál senkinek? Nekem – tette hozzá halkan.

- Amióta nálatok jártam... Egyszer, de csak megszorította... Mert senkit se érdekelné.

- Mi az, hogy senkit se? Engem igen!

- Tényleg? Mindenki csak hazudik és átvág! Még a saját szüleimet se érdeklem. Nem tudom mi történhetett a balesetem előtt, hogy így bánik velem mindenki. – hátat fordítottam neki, nem akartam, hogy lássa a feltörni készülő könnyeim. Ő odalépett mögém és átölelt.

- Én itt vagyok. Hozzám bármikor jöhetsz.

- Nem igaz! Te is ugyanúgy hazudsz mint mindenki más!

- Mikor hazudtam? Csak nem mondom el.. az nem ugyanaz!

- De miért nem mondod el? – fordultam felé.

- Nem tehetem – sütötte le a szemét.

- Nem teheted..nem teheted..Gyáva vagy! Nem tudom, hogy te tettél nekem rosszat, és nem akarod, hogy emlékezzek, vagy mi a franc történt. De mindig csak ez a „nem tehetem” szöveg.

- Az orvos mondta!

- Két perccel ezelőtt mondtad, hogy nem hazudsz nekem!

- Ez az igazság. Ha akarod elviszlek a helyszínre, de nem mondhatok semmit.

- Helyszínre? Minek a helyszínére?

- Ahol az egész kezdődött.. vagyis nem ott, de lényeges hely.

- Menjünk.

- Most? Messze van.

- Mennyire?

- Olyan 4 óra kocsival.

- Ráérek – kaptam fel a táskám és elindultam az ajtó felé. Bill sóhajtott egy nagyot és követett.

Für Immer Jetzt - 6. rész

2012-01-20T20:44:00.002+01:00

Hallottam még amint a nevemetkiálltja, de bepattantam a kocsiba és gyorsan elhúztam onnan.Minél hamarabb otthon akartam lenni, hátha Ben elmondja mi történt.

- Ben! – rontottam be a házunkba.

- Itt vagyok szívem! – jött a nappali irányából a hangja.

- Ne nevezz így!

- Tessék?

- Tudni akarom mi történt a balesetem előtt! Ismerek mindenkit igaz?

- Honnan veszed?

- Nem érdekes.

- De igen! – láttam a szemében, hogy úgyse válaszol, amíg én se.

- Átvittem Billhez a csomagot, de mivel nem fért be a postaládába, becsöngettem. A szobájában megláttam egy csomó képet róla és rólam.

- A szobájában??

- Nem ez a lényeg! Vá..

- De igen! – vágott közbe – Hogy a francba kerültél a szobájába? Mit csináltatok?

- Semmit!

- Semmit? Csak úgy odakeveredtél mi? – ragadta meg a karom.

- Áuu ez fáj, eressz el!

- Válaszolj!

- Felmentem a wc-be, és a szobája előtt mentem el, valami oknál fogva bementem.. ennyi – szerencsére elengedte a karom. – És most te! Mi ez az egész? Miért nem lehet nekem elmondani?

- Addig jó neked.

- Jogom van tudni! Hogy vettél rá mindenkit, hogy hazudjon nekem.. még a szüleimet is?

- Megvannak a módszereim – olyan gonoszan nézett rám, hogy megijedtem tőle. El akartam futni, hogy hova nem tudtam, csak el onnan. Ám ő elkapta a karom. – Nem mész sehova! És most jól figyelj. Ajánlom, hogy hagyd abba ezt a nyomozósdit, mert nagyon megégeted magad! Értve vagyok?

- Igen – leheltem halkan, mire elengedett, és összerogytam a padlón.

Egész testemben reszkettem, sírtam. Erről az oldaláról nem ismerem, féltem, hogy tényleg képeslenne bántani… bár a sajgó csuklómra pillantva, ezt mármegtette.

Mikor pár nappal később hazaértem avárosból, két bőrönd fogadott az előszobában. Hirtelen azthittem kiteszi a szűrömet Ben, de aztán megláttam kijönni anappaliból, miközben veszi magára a kabátot.

- El kell mennem pár napra Los Angelesbe. Hétfő délkörül itthon leszek. Ha bármi van, hívj nyugodtan – adott egy puszit a számra és kiviharzott az ajtón, be az éppen megérkezett taxiba.

Én csak álltam ott egy pillanatra éscsodálkoztam. Ez gyors volt, meg se szólalhattam. De örültemneki, hogy egy kicsit magamra maradtam. Amióta az a veszekedésvolt, inkább meghúztam magam. Féltem, hogy megint kitört ésnagyobb fájdalmat okoz. Ő meg úgy viselkedett, mintha semmi setörtént volna, minta minden rendben lenne. Természetesen azigazságot nem mondta el.

Für Immer Jetzt - 5. rész

2012-01-17T20:03:00.002+01:00

Mire a borítékot megtaláltam azasztalán, meg is érkezett az sms a címmel. Bepattantam a kocsimbaés kisebb keresgélés után megtaláltam a házukat. Gyönyörűház volt, szép nagy előkerttel, a garázs behajtón pedig ott álltegy Audi, gondoltam itthon vannak. A boríték nem fért be apostaládába, a küszöbön mégse akartam hagyni, ígybecsöngettem.

- Hello – csodálkozott rám Bill, amint kinyitotta az ajtót. – Hát te?

- Csak ezt hoztam – nyújtottam oda a borítékot – nem fért be a postaládába, és azért csöngettem.

- Köszönöm – vette el – Nem jössz be?

- Jó ötlet?

- Nem - kapta el a kezem és nevetve behúzott a házba – De nem érdekel. Örülök, hogy látlak. Gyere, ülj le. – húzott be a nappaliba – Kérsz valamit inni?

- Igen, köszi.

- Itt is vagyok – jelent meg fél perc múlva két bögre teával. – Tessék. Vigyázz, forró!

Rengeteget beszélgettünk ezutánBillel, szinte mindenről tudtunk, és a legtöbb dologról egyformánvélekedtünk. Mint két régi jó barát.. apropó.. barát. Nemhoztam fel neki ezt a témát, semmi emlék, csak általánosdolgokról beszélgettünk. A tea viszont szépen elfogyott, nekemmeg mosdóba kellett mennem.

- Bocsi, de a mosdót merre találom?

- Fent az emeleten. Második ajtó balra.

Felmentem, megtaláltam a mosdót, ésmiután végeztem, elindultam a folyosón a lépcső irányába,azonban oldalra pillantottam, és a nyitott ajtón keresztül nagyonismerős volt amit láttam. Tudom, hogy nem illik, de mégisbementem, mintha nem is én irányítottam volna a cselekedeteimet.Minden szép rendben volt, sehol egy előhagyott tárgy, ruha. Azasztala fölött megláttam egy táblát, ami tele volt képekkel.Végigfuttattam a szemem, családja, barátai, mindenféle szépemlék. Azonban egyen megakadt a szemem. Én voltam rajta… boldoganölelkezve Billel. Pár évvel ezelőtti lehet a kép… De hátakkor nem is ismertük még egymást.. elvileg. Még több képetláttam, ahogy néztem tovább. Különböző helyeken, különbözőruhákban, hajjal. A szoba kezdett forogni, szédültem, fájt afejem. Talán az agyamban bevillanó pár kép miatt, vagy talánazért, hogy a fél világ átvágott engem, pedig végül bíztambennük. Mégiscsak a belső hangra kellett volna hallgatnom.

- Dora? – szólalt meg az ajtóból, halálra rémítve engem.

- Ez mi? – szegeztem neki a kérdést, nem is törődve azzal, hogy inkább szabadkoznom kéne, hogy mit keresek a szobájában.

- Az.. egy tábla tele képpel.

- Azt én is látom – rivalltam rá – Ez mi? – húztam oda, és ráböktem az egyik közös képünkre.

- Egy kép.. .rólunk – láttam rajta, hogy el is mondaná, meg nem is.

- Mikori? csak azt ne mondd, hogy meet&greet.. mert gondolom az nem egy erdőben vagy parkban volt!

- 3 évvel ezelőtti – válaszolt alig hallhatóan. De meghallottam és úgy éreztem a talaj kezd kicsúszni a lábam alól.. 3 éve.. mi már akkor ismertük egymást.. de miért nem tudok róla. Miért tesz mindenki úgy mintha most ismert volna meg. Ráadásul az a meet&greetes szöveg. Már akkor furcsa volt.

- Mióta ismerjük egymást?

- Dora.. kérlek. Ez ne, ne tőlem. Kérdezd a pasidtól – elfordult, és azzal lezártnak tekintette a beszélgetést.

Hirtelen iszonyú haragot éreztem,mindenki akiben megbíztam, hazudott. Kiviharoztam a szobából, jóerősen becsaptam az ajtót magam után. Hallottam, hogy leesikvalami a szobában, de nem érdekelt. A ház előtt belefutottamTomba,

- Hééé lassabban, még fellöksz..

- Mióta ismersz?

- Tessék?

- Nagyon jól hallottad! Mióta ismersz?

- Hogy érted? Már mondtam. Egyszer találkoztunk, de ismerni csak pár hete.

- Hazug! – arrébb löktem az utamból, majdnem el is esett. Kár, hogy mégse.

Bill & Tom Kaulitz with lion cubs

2012-01-16T21:34:00.001+01:00

Hoztam nektek egy vidit (csak két darabban xD). Nem a legfrissebb, tudom, de olyan aranyosak. Imádom <3333

Für Immer Jetzt - 4. rész

2012-01-15T20:48:00.003+01:00

Két nappal később, épp a kedvencsorozatomat néztem a nappaliban, mikor valaki kopogott az ajtón.Eléggé meglepődtem mikor kinyitottam.

- Hát te?

- Ben itthon van?

- Nincs – ahogy válaszoltam Tom már bent is volt a házunkban, és lehuppant a kanapéra – Nem emlékszem, hogy behívtalak volna. – válasz csak egy féloldalas mosoly volt.

- Még mindig semmi?

- Mivel?

- Az emlékeiddel.

- Tudsz valamit?

- Dehogy – nevette el magát – De látom a képzelőerőd jó.

- Miért?

- Miért próbálsz kombinálni? Szeretted anno az együttesünket és azért vagyunk ismerősek..

- De én is az vagyok nektek.

- Egy meet & greet-en találkoztunk, és kicsit beszélgettünk.

- Ennyi?

- Miért? Mit vártál? Várj, kitalálom! Azt hitted, hogy valami hűű de nagy barátok vagyunk, és volt köztetek valami Billel? – éreztem, hogy az arcom egyre vörösebb lesz. Hogy találta ki? De valami furcsán csillogott a szemében. Kicsit olyan volt mintha azt mondaná, hogy „na? így emlékszel már? Emlékezz”

- Nem. Csak furcsa volt, hogy olyanok ismernek, aztán hirtelen úgy tesznek mintha nem, akiket még sose láttam. Vagy legalábbis nem emlékszem, hogy láttam volna.

- Élénk a fantáziád Dora – nevetett

Felállt, összeborzolta a hajam afejem tetején, és kisétált az ajtón. Bennem ez a mozdulatsorvillámcsapás szerűen cikázott végig a testemen. Tuti csináltamár ezt korábban. Mire volt jó ez a látogatás? Még jobbanösszezavarni? Vagy azt hitte ezt elhiszem neki és abbahagyom akérdezősködést? Vívódtam, hogy a belső hangomra hallgassak,vagy higgyek mindenkinek, akikben bízom.. bíznom kéne.

Végülis arra jutottam, hogy nemerőltetem tovább a dolgot, inkább megpróbálok barátkozni atöbbiekkel, még ha ez Ben-nek nem is fog tetszeni, hátha akkorhamarabb előjönnek az emlékek. És talán Tom igazat mondott éstényleg csak egy pár perces beszélgetés volt az egész.

-Nem hívjuk át a csapattagokat valamelyik nap? – kérdeztem a vacsoránál – Szívesen megismerném őket. Tudod, itt volt ma Tom és elmondta az igazat. – Ben majdnem félrenyelte a falatot.

- Igazat?

- Aha. Hogy én régen a rajongójuk voltam, egy meet&greet-en találkoztunk, és beszéltünk pár mondatot. – Ben arcán látszott a megkönnyebbülés. Hadd higgye, hogy elhittem ezt a verziót – Nem értem, hogy ezt miért nem lehetett elmondani?

- Az orvos mondta, hogy jobb, ha mindenre magadtól jössz rá.

- És amikor kérdezősködtem?

- Sajnálom. De most már megnyugodhatsz és abbahagyhatod a komplikálást. A kérdésedre a válasz pedig, áthívhatjuk őket valamelyik nap.

Aznap este kibékültünk, habár nemvesztünk igazán össze, de fagyos volt a levegő. Másnapra azonbanminden olyan volt, mint pár héttel ezelőtt, leszámítva, hogymost már többet mesél az együttesről, turnékról. Habár pártörténetnél dobbant egy nagyobbat a szívem, mintha egy szépemlék lenne, próbáltam elfojtani magamban ezeket, meg akételyeket, és igyekeztem hinni Ben-nek.

- Hallo? – vettem fel a csörgő telefonomat pár nappal később.

- Szia szívem! Megkérnélek egy nagy szívességre. Találsz az asztalomon egy nagy párnás borítékot. Azt el tudnád vinni az ikreknek? Csak bedobod a postaládájukba.

- Persze. És a címük?

- Megírom sms-ben. Nagyon köszönöm. Szeretlek!

- Nincs mit. Én is! Szia

- Szia

Für Immer Jetzt - 3 .rész

2012-01-13T16:43:00.004+01:00

Csalódottan néztem körbe, mindenkiel volt foglalva valakivel vagy valamivel, csak Tom féloldalasmosolyát láttam meg tőlem jobbra. Már épp szólásra nyitottamvolna a szám, és indultam volna felé, mikor csak felemelte akezét, amolyan, „hagyj, nem mondok semmit” módon, és mártávozott is. Kimentem a teraszra szívni egy kis friss levegőt.Szerencsére nem volt ott senki, mivel az idő már elég hűvösvolt, de engem nem érdekelt. Leültem a padra és csak néztem aváros fényeit.

- Meg fogsz fázni – ütötte meg egy ismerős hang a fülem, és mikor ránéztem a szívem kétszer olyan gyorsan kezdett el verni. Utáltam is magam ezért.

- Nem fogok – Bill erre elnevette magát.

- Ugyanolyan makacs vagy mint vo.. –megállt egy pillanatra – mint Benjamin. – gyorsan rám terítette a takarót, mielőtt megszólaltam volna.. de engem nem olyan fából faragtak.

- Mint voltam? Ismersz? – Bill leült mellém a takaró alá.

- Nem. Csak nyelvbotlás volt – de olyan fájdalmasan mondta ki ezeket a szavakat.

- Mindenki hülyének néz – pillantottam rá, de ő inkább a várost nézte. – Tudom, hogy titkoltok valamit előlem. Talán mindannyitokat ismerem, csak nem értem, hogy miért nem lehet elmondani. – végig őt néztem közben, a gyönyörű, tökéletes arcát, ami annyira, de annyira ismerős volt. Nem válaszolt, csak rám nézett és mosolygott. De én mindenképpen ki akartam ugrasztani a nyuszikát. – Emlékszel.. mikor először találkoztunk? – pillanatra elkerekedtek a szemei, majd nyugodtan válaszolt.

- Persze. Ben-nel átugrottunk pár papírért és te a konyhából jöttél ki.

- Nem az.. korábban.

- Akkor találkoztunk először.

- Biztos? – elfordította a fejét – Bill! Mond a szemembe!

- Igen – nézett a szemembe, én meg hirtelen úgy éreztem magam, mintha nyakon öntöttek volna egy lavór vízzel. Vagy a szemembe hazudott, vagy én komplikáltam túl a dolgokat és egy idiótát csináltam magamból.

- Hazudsz? – kérdeztem, de úgy tett, mint aki meg se hallotta.

- Gyere, menjünk be, hideg van itt kint – kibújt a takaró alól, körém tekerte és bevezetett a lakásba.

A lakásba érve Ben aggódó arcátláttam magam előtt. És ismét belém bújt a kisördög.

- Hát ti?

- Beszélgettünk.. elmondott mindent. – vágtam rá, erre Ben arca falfehér lett, és felváltva nézett rám és Billre.

- Mindent?

- Semmit – válaszolt helyettem Bill és ott is hagyott minket.

- Lett volna mit?

- Dehogyis. Menjünk inkább haza.

- Ben! Akkor mire értetted a mindent?

- Csak..szeretnek cukkolni, és kiszínezni a nem épp makulátlan fiatalkoromat és arra gondoltam.

- És azt én nem tudhatom? – tudtam nagyon jól, hogy hazudik, de gondoltam belekergetem a hazugságaiba, hátha belekeveredik és lebukik.

- Dehogynem. El fogom mondani. Csak eddig még nem volt rá megfelelő alkalom.

- Hazafelé kitűnő alkalom lesz.

- Talán.

Persze nem mesélte el, sőt olyangyorsan bevágta a szunyát, mintha holnapra elfelejteném azegészet.

Másnap érdekes módon nem mentsehova, de a közelemben se nagyon akart lenni. Nem akarta, hogykérdezősködjek, de ugyanakkor szemmel akart tartani. Nem jó, haszámít arra, hogy valamit csinálok, inkább hagytam az ügyet párnapra, mikorra azt hiszi, hogy feladtam. Persze a legegyszerűbb azlenne, ha visszatérne az emlékezetem, de azt mostanra márfeladtam. Ebédnél teljesen átlagos témákról beszélgettünk,direkt nem hoztam szóba se Billéket, se az egész témát. Sőt azutána lévő napokban se.

Für Immer Jetzt - 2. rész

2012-01-11T17:39:00.001+01:00

Ennyi volt a papíron. Se aláírássemmi. Nem értettem az egészet. Ha ilyen tág összejövetel, miértmondott mást Ben, és honnan tudja az illető, hogy nekem mitmondott? Még mindig a papírral a kezemben álltam az előszobában,mikor nyílik az ajtó és Ben lép be rajta.

- Szia szívem – odahajolt volna egy csókért, de én hátraléptem.

- Ez mi? – mutattam meg neki a papírt, mire kikerekedtek a szemei.

- Ez.. tegnap beszéltük meg, hogy jobb, ha mindenki jön, ne csak egy szűk körű legyen..

- És tegnap elfelejtettél nekem szólni – mondtam gúnyosan.

- Nem felejtettem el, csak fáradt voltam, ma akartam szólni, de reggel nem találkoztunk.

- Szeretkezni bezzeg nem voltál fáradt.

- Az más – próbálta elviccelni a dolgot és közelebb lépett.

- Egy cetlit hagyhattál volna – léptem egyet hátrébb. – Tudod, nem vagyok hülye. Nagyon jól látom, hogy nem akartál elvinni, csak azt nem értem, hogy miért.

- De el akartalak.. csak tudod, Bill is ott lesz és..

- És nincs semmi. Ben.. lassan egy éve vagyunk együtt és nem ismerem azokat az embereket akikkel naponta együtt vagy, akikre az egész életedet építed.. Miért? Szégyellsz engem?

- Nem! Dehogy is. Csak eddig nem volt rá alkalom.

- Hát itt az alkalom..

- Jó, igaz. Akkor menjünk készülődni.

Mindezt olyan hangsúllyal mondta,mintha kivégzésre indulnánk. De nem érdekelt, a belső hang aztmondta, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Túl sok titkolózás..félrebeszélés. De inkább nem szegezem neki a kérdéseimet, mertúgyis kibújik alóluk, mindenre van egy magyarázata. Helyetteóvatosan érdeklődőm, megismerem a többieket, hátha ők majdmondanak valamit. Lehet, hogy kapcsolatban van a balesetemmel? Mikormagamhoz tértem, mellettem volt, szép lassan összejöttünk és akórház után költöztem oda hozzá. Soha nem találkoztam acsaládjával, barátaival, de ez akkoriban legkevésbé érdekelt.El voltam foglalva a saját bajommal, az elvesztett memóriámmal, ésinkább csak örültem, hogy itt van mellettem.

A kis összejövetel a hamburgistúdiójuk feletti lakásban volt. Szép nagy, tágas, egyszerűen,de igényesen berendezve. A lakás tele volt ismeretlen emberekkel,bár a nagy részük nagyon ismerős volt, gondoltam biztos láttammár őket képen vagy valahol. Valahol.. talán ezért nem akarta,hogy eljöjjek?

- Hellooo – pattant mellém egy barna hosszú-hajú srác, de olyan hévvel, mintha ezer éve ismernénk egymást.

- Dora, ő itt Georg Listing – vágott közbe Ben, és kissé szúrós tekintettel nézett a srácra – Georg, a párom Dora Müller.

- Ö-Örvendek – nyújtotta a kezét kicsit zavartan. Én meg már tudtam, hogy ő lesz az áldozatom, akit majd faggatni fogok az este folyamán

Miután Ben mindenkinek bemutatott, abandatagoknak, családjainak, barátainak, egyéb munkatársaknak,picit magamra hagyott, és elment beszélgetni. Én meg kihasználvaaz alkalmat, az épp a konyhai pultnál tevékenykedő Georg mellélibbentem.

- Szia!

- Hello – köszönt és már iszkolt is volna el.

- Várj – kaptam el a karját – lenne egy kérdésem! Az előbb.. miért fogadtál olyan kedvesen?

- Nem lehetek kedves a főnök nőjéhez?

- Ez nem olyan kedvesség volt.. – engedtem el a karját.

- Összekevertelek valakivel – zárta rövidre, és egy szempillantás alatt tűnt el a tömegben.

Für Immer Jetzt - 1. rész

2012-01-10T16:29:00.000+01:00

Meg is hoztam az első részét az új történetemnek :))

Véleményeknek még mindig örülnék :P Minden bejegyzés végén van egy "vélemények rész, ott is lehet egyet kattintani :) Nektek 1 másodperc, nekem viszont sokat jelentene <3 (Ezúton köszönöm Leonának, Sachienak és Heninek , hogy mindig ír pár szót/sort a részekhez <33)

A sok rossz után az életem látszólaghelyre állt. Együtt élek egy csodálatos emberrel, aki olyan 6évvel idősebb nálam, de ez sose zavart minket. A párom, Benjamina Tokio Hotel egyik menedzsere. Megismerkedésünk előtt soseérdekelt az együttes, hallottam róla, hogy léteznek, de ennyi.Legalábbis nem emlékszem, mert sajnos az egy évvel ezelőttibalesetem miatt nem rémlik az azelőtti néhány év. Azóta viszontaz egyik kedvenc együttesem lett, és, habár majdnem egy évevagyunk együtt Bennel, sosem találkoztam velünk.

Szokványos napnak indult, Ben elment aHamburghoz közeli stúdióba, én pedig otthon tettem-vettem, illetveírtam egy cikket a helyi divatújságba. Épp a konyhábankészítettem a vacsorát, mikor meghallottam a kulcscsörgést ésBen hangját amint beszél valakivel. Gondoltam biztosan telefonál,de azért elé mentem, hogy köszönjek. Azonban megtorpantam avendégünk láttán.

- Gyere beljebb, mindjárt hozom, csak fönt van – mondta a vendégünknek. Mikor meglátott megdöbbent, nem számított rá, hogy itthon leszek – Szia, szívem – kaptam egy puszit a számra – Ti még nem ismeritek egymást ugye? Ő Bill Kaulitz, ő pedig a párom, Dora Müller.

Kezet fogtunk, majd behívtam anappaliba, és felajánlottam, hogy hozok valamit inni. Menekülniakartam onnan, hisz amióta kezet fogtunk és egymás szemébenéztünk, nagyon furcsán éreztem magam. Nem olyan jellegűzavartság volt bennem, mint amikor egy tini-lány találkozik azimádottjával. Nem. Hisz se tini nem vagyok, és ő se az imádottam.Próbáltam megfogalmazni magamban mi is lehetett.

Gondolkodásomból Ben hangjazökkentett ki, ahogy mondja Billnek, hogy megtalálta, amiértjöttek. Hirtelen kapcsoltam, hogy mennyi ideig várathattam avendégem a narancslevével, gyorsan elindultam vissza a nappaliba,azonban az előtérben találkoztunk.

- Már mentek is?

- Igen, csak ezért a pár papírért jöttünk haza. Majd pár óra múlva jövök.

- Ez az enyém? – kérdezte Bill, a pohárra mutatva.

- Igen, a tiéd lett volna. – kivette a kezemből és egy húzóra megitta az egészet.

- Köszönöm, finom volt – adta vissza egy mosollyal az arcán, közben a szemembe nézve. Ugye most valamit félreértek.. nem flörtöl velem.. ráadásul Ben orra előtt.

- Mehetünk? – hallottam meg Ben kicsit ideges hangját az ajtó felől.

- Persze! – szólt oda neki, majd visszafordulva hozzám – Örültem, hogy találkoztunk. Remélem nem utoljára. - a mosoly még mindig ott volt az arcán.

- Én is – válaszoltam, de addigra már kilépett az ajtón, és nem voltam biztos benne, hogy hallotta.

Az este hátralévő óráiban azongondolkodtam, hogy mi a fene volt ez. Tisztában voltam vele, hogyennyire nem vagyok jó nő. Vagy szimplán félreértettem azegészet, és csak kedves akart lenni a „főnöke” barátnőjével..Talán kezdek paranoiás lenni..

A vacsoránál nagyon furcsa volt Ben,alig szólt és vizslatva nézett engem. Próbáltam velebeszélgetni, de csak válaszolgatott a kérdéseimre.

- Mi a véleményed Billről? – jött egyszer csak a semmiből a kérdés.

- Nem ismerem. De aranyosnak tűnik.

- Csak olyan furcsa voltál. – emelte rám a tekintetét.

- Semmi.. csak, ne értsd félre, de.. olyan érzésem volt mintha ismerném – ez az.. rájöttem mi volt az a furcsa érzés délután. Ám Ben kezéből hirtelen kiesett a villa, én meg rémülten néztem rá. – Minden rendben?

- Persze, csak ügyetlen vagyok.

- Féltékeny vagy? – bár annyira már ismerhetném Ben-t, hogy ha az is, úgyse vallja be.

- Nem – mosolygott kedvesen, és az arcán tényleg nem féltékenység volt. Talán aggodalom. Fölállt az asztaltól odasétált hozzám, a karjaiba vett és elindult velem fölfelé.

- De.. a tányérok, meg a maradék.. - elhallgattatott egy csókkal

- Majd reggel – tett le az ágyra és elkezdte leszedni rólam a ruhákat.

A következő hét stúdiózássaltelt, meg készülődtek a Tokio Hotel 6. születésnapjára. Egykisebb összejövetelt terveztek, csak a csapat és a közvetlenmunkatársak. És én ebbe nem tartoztam bele. Kicsit szomorúvoltam, de tiszteletben tartottam a dolgot.

Épp a nappaliból mentem volna fel azemeletre, mikor meghallottam a postaláda csukódását. Csodálkoztam,hisz a postás már járt itt délelőtt, az újság meg egy másiktartóba megy. Kimentem körülnézni, hátha még látok valakit, deteljesen üres volt az utca. Kinyitottam a postaládát és egy papírvolt benne.

Gondolom Benjamin nem szólt, de ama esti születésnapi összejövetelen mindenkire számítunk,családra, barátokra.

Darkside Of The Sun - 27. befejező rész

2012-01-08T18:03:00.001+01:00

Meghoztam a befejező részt a történetből. Remélem tetszett nektek :) Pár napon belül hozom az újat :D

Egy pillanatig fel se fogtam mi történt, aztán észbe kaptam és kirohantam, hogy keresek egy orvost vagy nővért, vagy bárkit, aki segíteni tud. Könnyeimtől alig láttam, de összefutottam az előbbi orvossal. Szerencsére nem kellett mondanom semmit, nem is tudtam volna, mert meghallotta a szobából kiszűrődő sípolást és bement.

- Sajnálom.

Zokogva roskadtam a padlóra, de pár másodpercen belül két kar felemelt onnan. Nem néztem rá, de tudtam, hogy Bill az. Odabújtam hozzá, és tovább sírtam.

- Hé, uram! Ide nem jöhet be! - hallottam, hogy a távolból szólnak utána – Azonnal jöjjön ki!
- Menj csak – húzódtam el tőle.
- Nem hagylak itt egyedül!
- Megleszek. Gondolom nemsokára én is megyek.
- Rendben. - elengedett és az őrök kíséretében visszament előző helyére.

Tényleg nem tartott sokáig. Odaadták a bennlévő cuccait, kiállították a halotti bizonyítványt, és már el is lettem küldve onnan.

Bill egész úton hazafelé nem szólt hozzám, aminek nagyon örültem. Képtelen lettem volna értelmes beszélgetést folytatni, csak nézegettem a bátyám dolgait és a papírokat.

- Ma este Szenteste - mondtam már a garázsban.
- Igen. Arra gondoltam... hogy velünk jöhetnél.
- Nem. Köszi, de nem. Nem vagyok most olyan állapotban. Ne haragudj. Se ünnepelni, se a szüleim közelében sincs kedvem lenni.
- Csak pár óra.
- Nem.. majd jövőre – az utolsó szót bizonytalanul és alig hallhatóan mondtam ki. Olyan távoli, ki tudja mi lesz még addig.
- Megígéred?
- Mit?
- Hogy jövőre ott karácsonyozol.. velünk?
- Meg.
- És azután – kicsit meglepődtem a kérdésen, és ez rá is volt írva az arcomra – .. És 30 év múlva?
- 30? Emlékezni se fogsz már rám..
- Már miért ne?.. Ja.. nem akarsz itt maradni velem. - szomorodott el
- De! Csak te nem..
- Még, hogy én nem? - lenyúlt a kesztyűtartóhoz, és kivett onnan egy kis ajándék dobozt. - Tessék, ez a karácsonyi ajándékom – odanyújtotta nekem. - Este szerettem volna odaadni, de mivel nem leszel ott, most adom oda.

Kibontottam és egy kulcstartó volt benne 3db kulccsal.

- Ez?
- A tiéd. Az ház és kapu kulcsai. Szeretném ha itt laknál. Velem.. Örökre.

Természetesen igent mondtam. Bár végül – hosszas győzködés után is - a szentestét egyedül töltöttem, de Bill korábban visszajött, hogy ne legyek olyan sokat egyedül. Ígéretemhez híven minden évben átmentem hozzájuk karácsonyozni, 5 év múlva pedig már egy picivel a hasamban mentünk. Anyukájuknak nem is kellett más karácsonyi ajándék, hisz akkor tudta meg a jó hírt. Tommal rendeződött időközben a kapcsolatunk és szinte bátyámként szeretem.. csak szinte, mert Cris örökre a szívemben marad.

*vége*

Darkside Of The Sun - 26. rész

2012-01-07T21:00:00.000+01:00

Karácsonyi időszak, sajna elmúlt, így a fa leszedésével együtt a dizit is lecseréltem. Remélem tetszik :)

Bocsánat, hogy kicsit rövidebb rész lett, de valahogy úgy éreztem, hogy itt szeretném abbahagyni. Holnap hozom a befejező részt, utána az új storyt :D

- Nem. De belekeveredett egy verekedésbe és a börtön kórházában van.. kómában.
- Be akarok menni! Most!
- Lisa, nem hinném...
- Hogy jó ötlet? A bátyám mellett akarok lenni! Kérlek Bill! Vigyél el hozzá!
- Nem hinném, hogy beengednek.
- Legalább próbáljuk meg.

Egy röpke fél óra alatt már a börtön portáján voltunk és győzködtük az őrt, hogy legalább engem engedjen be. Elkérte az igazolványaimat, majd a számítógép kiadta, hogy bizony nem vagyok a legszentebb ember a Földön, de végül egy kisebb összeg meglágyította. Csak én mehettem be Crishez, Bill addig jött velem amíg lehetett, a kórházi folyosó bejáratáig, és ott leült.

Az engem kísérő őrrel megálltunk egy ajtó előtt, ahonnan épp jött ki egy orvos.

- Mr. Hoffenbauer látogatója? - csodálkozott.
- Igen. Lisa Hoffenbauer vagyok, Cristian húga.
- Eddig merre járt? Tudom nem rám tartozik, de a betegnek talán jól jött volna ha egy családtag látogatná.
- Sajnos nem voltam a közelben..
- Javítóintézetben volt eddig – szólt közbe a börtönőr.
- Értem.. Látom családi vonás..
- Remélem a bátyámat is ugyanolyan jól gyógyítja, mint ahogyan pálcát tör mások feje felett.

Elmentem mellette, és beléptem a kórterembe. Még utánam szólt, hogy beszélhetek Crishez, hátha meghallja. Rendben.. ezt megteszem.

Odaértem az ágya mellé, és alig ismertem rá. A fél teste be volt kötözve, gépek/csövek voltak rákötve. A szívem összeszorult, egy darabig néztem őt, aztán beszéltem hozzá, de semmi reakció. Rajtam meg kezdett eluralkodni a pánik, annyira szerettem volna visszakapni a régi bátyámat, akivel anno milyen jól megvoltunk.

- Cris! Kérlek térj magadhoz! Ne hagyj itt! Felépülsz hamarosan.. aztán kikerülsz a börtönből és minden rendbe jön. Kérlek! - simogattam a kezét.

A bátyám résnyire kinyitotta a szemét, rám nézett, majd apró mozdulatokkal kereste a kezem, hogy megfogja. Odaadtam neki.. ő pedig éppen hogy megszorította, majd hirtelen elengedte. A gép pedig sípolni kezdett mellettem.

Darkside Of The Sun - 25. rész

2012-01-06T18:35:00.000+01:00

Megírtam a darkside-ot végig :) Ezen kívül még két rész van ebből a storyból, és utána hozom az újat :) Tudom, hogy néha 1-2 hétig nincs új rész, és sajnálom :( Én úgy írok,hogy ha ihletet kapok akkor írom-írom, akár 4-5 érszt is egyszerre, aztán van, hogy jó ideig vagy ihelt vagy idő nincs. Sajna nekem úgy nem megy, hogy "írnom kell":) Remélem nem haragszotok a kisebb szünetekért, és nem pártolt el tőlem sok ember :)) <3

Mikor bementünk a házba, Tom a nappali kanapéján terpeszkedett.

- Na szia, kis bajkeverő!
- Nem vagyok az! Amúgy szia!
- Dehogynem! - felállt és odajött elém. - De most már jó kislány leszel? Nincs kedvem több balhéhoz.. bár meg kell hagyni, melletted nem unalmas az élet..
- Eddig is jó voltam...
- Pff.. le ne szakadjon a plafon! - elment mellettem és felment az emeletre.

Nem lesz könnyű dolgom Tommal, de mindenképp össze szeretnék vele barátkozni, főleg ha Billel komolyra fordul a dolog.

- Kérsz valamit?
- Egy zuhanyt! Mást nem.
- Gyere – mosolyodott el – Megmutatom merre van.

A zuhany hihetetlenül jól esett, nem is tudom mikor tudtam ilyen nyugodtan és hosszan állni a vízsugár alatt, vagyis de tudom.. még otthon Crisnél. Apropó Cris.. vajon mi lehet vele..

- Történt pár dolog amíg te nyaraltál... - mondta Bill, mikor befejeztem és leültem mellé az ágyra.
- Nyaraltam?
- Jól van na csak vicceltem – nevetett és adott egy puszit a fejemre. - Szóval megtudtam ki lőtt rád.
- Kicsoda?
- Ugyanaz aki a drogot csempészte Crishez.
- És miért akart engem megölni?
- Gondolom, azt hitte, hogy tudsz mindent. De ezt már nem fogjuk tőle megtudni.
- Nyugi, nem állt szándékomban megkeresni.
- Nem azért.. már nem él. Lelőtték.. és még mielőtt megkérdezed, fogalmam sincs, ki és miért.
- Biztos te voltál.. - élcelődtem.
- Miket nézel te ki belőlem? - nevetett – Nem lennék képes rá.. még akkor se ha a mai napig lepörög a szemem előtt az a jelenet ahogy meglőtt téged. Annyira örülök, hogy nem esett komoly bajod – ölelt át – úgy bementem volna a kórházba, de nem lehetett, menni kellett tovább a turnén.
- Tudom – bújtam oda hozzá – És Cris?
- Cris.. - elengedett és kicsit eltávolodott.
- Börtönben van? Hány évet kapott?
- Hármat. Figyelj..
- Csak? De jó!
- Jó ügyvédje volt.
- Te..
- Igen, felfogadtam neki egy kiváló ügyvédet. De..
- Melyikben van? Holnap meglátogatnám.
- De.. nem mehetsz be. - fogta meg a kezem, kicsit lenyugtasson, mert nagyon belelkesedtem. Már hiányzott a bátyám, nagyon szerettem volna látni.
- Miért nem? - megijesztett Bill komoly tekintete – Ugye nem..? - egyből a legrosszabbra gondoltam és már éreztem, hogy a könnyek elkezdik marni a torkom.

Új

2012-01-05T23:39:00.001+01:00

Még van pár rész a darksideból (fogalmam sincs mennyi, az is lehet, hogy a végén csak egy-kettő), de már félig-meddig kész az új storym. Rövidebb lesz, mert eleinte hosszabb novellának szántam, de belejöttem az írásába, de nem lesz azért olyan hosszú. Ezt hozom amint befejeztem a darkside-ot :)))

Für Immer Jetzt

Dora Müller élete a balesete után, végre rendeződni látszik Boldogan él párjával Benjamin Ebellel, a Tokio Hotel egyik menedzserével. De mikor találkozik a Tokio Hotel tagjaival minden megváltozik.. megpróbál rájönni miért olyan ismerősek.. Közben mindenki egyre furcsább vele. Úgy érzi hazugságból hazugságba sodródik. Vajon kiderül az igazság? Vagy elhiszi amit mondanak neki?

Véleményeket kiváncsian várom <33

Mindenféle

2011-12-30T18:39:00.001+01:00

Új vidit tettem ki oldalra. de ide is bemásolom, mert olyan édes <33333

A másik,
Tudom, hogy igértem egy karácsonyi novellát, és félig meg is írtam. De aztán nem volt időm befejezni, utána kicsit elszállt az ihlet. De mindenképp be szeretném fejezni, remélem nem baj, ha kicsit később kapjátok meg :D

Storyból is napokon belül hozok frisset :)

puszi

Karácsony

2011-12-24T12:32:00.002+01:00

Nagyon-nagyon boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!!! <333333

Szavazás

2011-12-21T20:24:00.000+01:00

Német Bravo Otto szavazás :) A Super Band Pop/Rock kategóriát lehet megnyerni.

Elég érdekes ez a szavazás, szépen össze vannak ömlesztve a különböző stílusú bandák. De mindegy, reméljük a TH nyer ;)

Dec 27-ig lehet leadni a voksokat :D

Itt lehet szavazni

u.i: Nagyon nehéz szavaznom, ha egy kategóriában vannak a 30STM-el, de most mégis a TH mellé álltam :D

Darkside Of The Sun - 24. rész

2011-12-21T19:58:00.000+01:00

Köszönöm szépen a kommenteket az új dizire, nagyon örülök, hogy tetszik nektek :))

Meg is hoztam az új részt :) Öszintén szólva nem tetveztem mára, de mivel többen is írtátok, hogy nagyon várjátok, így összeszedtem magam és megírtam ;) Jó olvasást, remélen tetszik :))

Egy fehér Audi volt, aminek épp nyílt az ajtaja. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam, távolodva a kocsitól. Pedig iszonyúan örültem, hogy itt van, de nem akartam több bajt neki, vagy, hogy miattam veszekedjen a szeretteivel.

- Lisa! - kapta el a karom, nem tudom, hogy ért utol ilyen gyorsan.

- Szia! – húztam ki a karom a keze közül. - Mit keresel itt? Honnan tudtad, hogy ma jövök ki?

- Kiderítettem. Azt hittem örülni fogsz nekem – olyan csalódottan nézett rám, hogy legszívesebben a nyakába ugrottam volna, persze, hogy örülök.

- Örülök.. csak.. mindegy – indultam el.

- Csak? - ért utol, de ezúttal csak sétált mellettem. Nem válaszoltam.. mit mondjak erre.. csak nem lehetünk együtt? Lehet nem is azért van itt, csak barátként. -

- Nem hoztam mér rátok elég bajt?

- Te nem.. max a bátyád idióta haverjai.

- Akkor is..

- Akkor is? Ne legyél már ilyen makacs!

- Mindenki utál engem. Én ezt nem akarom!

- Nem, Lisa! - fogta meg a karom és maga felé fordított – Nem mindenki – nevette el magát, majd komolyra váltott - Szeretlek! És nem érdekel a többiek véleménye.

- De.. - nem tudtam befejezni, mert megcsókolt.

- Gyere – elvette a táskám, megfogta a kezem, és elindultunk vissza a kocsi felé.

- Hova megyünk?

- Hozzám, Hamburgba.

Nem ellenkeztem tovább, és bár nem tartottam a legjobb ötletnek, mégis boldog voltam, hogy vele lehetek. Annyi kérdésem lett volna, de valahogy egyiket se tettem fel. Inkább hallgattam a storyjait az együtteséről, meg mindenféle eseményről ami vele történt az elmúlt kb. egy évben. Tudta mi kell nekem.. elterelni a gondolataimat, kikapcsolni kicsit az agyam.. és ezért nagyon hálás voltam neki.

- Éhes vagy?
- Eléggé.
- Itt lesz nemsokára egy kisebb étterem, megállhatunk ha gondolod.
- Megköszönném.

A következő autópálya-lehajtónál letértünk, és leparkolt a benzinkút melletti kis étterem előtt. Nagyon aranyos kis hely volt, annak ellenére, hogy egy autópálya pihenőben van. Bementünk, de még körül se néztünk, már elénk is pattant egy pincér, hogy hellyel kínáljon. Egy félreeső asztalt kapunk, gyorsan átböngésztük, a nem túl bő étlapot, és leadtuk a rendelésünket.

- Nagyon pocsék a börtönkoszt?
- Mint az iskolai menza..
- Akkor igen – nevetett.
- Sokat jársz ide? - eléggé meglepődtem, hogy ilyen helyre betéved, de így mégse akartam rákérdezni.
- Aha. Sokat ingázunk Berlin és Hamburg között, és olyankor mindig ide jövünk. Finoman főznek és gyorsak.

Tényleg azok voltak. Alig negyed órán belül megérkezett a rendelésünk, újabb negyed óra mire megettünk, és már mentünk is tovább.

- Tom? - kérdeztem már a kocsiban.
- Otthon.
- Úgy értem, nem fog haragudni, hogy odaviszel?
- Már beletörődött.
- Beletörődött?
- Mit gondolsz, hirtelen felindulásból hoztalak el? - mosolygott rám, majd visszanézve az útra folytatta - Már vártam, hogy kigyere. Eleinte hőbörgött, de mivel látta, hogy nem tud lebeszélni, inkább megbízott bennem, hogy tudom mit csinálok.
- De nagyvonalú – ez kicsit cinikusabban jött ki a számon, mint ahogy terveztem.
- Adj neki időt- közben megérkeztünk a házukhoz és leparkolt a garázsban. - Nincs veled különösebb baja, az akkori eseten már túltette magát.. csak idő kell neki, hogy megbízzon benned . Na gyere menjünk be – adott egy puszit a számra.

Darkside Of The Sun - 23. rész

2011-12-19T19:07:00.000+01:00

Meghoztam az új részt :)) Igyekszem a többivel, csak sajna picit elakadtam a storyval :) De ez csak plusz pár napot jelent, nem heteket :D

Láttátok a BTK App-ról a képeket? *_* Ugye milyen jók? Hát én teljesen kész voltam <3 Sajna neten találtam csak, mert nincs androidos telóm, az apple-re meg még várni kell :/

Bezzeg az intézetben nem teltek olyan gyorsan a napok, mint mikor kint voltam. Nehéz heteim, hónapjaim voltak. A többiek mindenáron be akarták bizonyítani, hogy közéjük való vagyok, nehogy kiengedjenek hamarabb. Folyton belém kötöttek, és bele akartak ugrasztani különféle vitákba vagy verekedésekbe. Bár nem az én stílusom, de hagytam magam, és nem szóltam, vagy ütöttem vissza. Tudtam, hogy ez az egyetlen módja, hogy hamarabb kijussak ebből a rémálomból. Mindezt csak tetézi, hogy senki nem jött be meglátogatni. Bár jobban belegondolva, ki jött volna..

December 23 - pillantottam rá a naptárra, hiába voltam jó, eddig semmi jel nem utalt arra, hogy én innen karácsony előtt kiszabadulok . Csalódottan hasaltam el az ágyon és olvasni kezdtem, legalább gondolatban kiszakadtam erről a helyről.

- Nem fogod elhinni, Lisa! - rontott be a szobatársam. Nem mondanám magunkat hűű de jó barátoknak, de ő itt a legnormálisabb ember, csak vigyáznia kell az embernek, hogy mit mond el neki.

- Mit? Ki kivel kavar? - kissé cinikusan mondtam, de valahogy nem volt hangulatom az újabb pletykákhoz.

- Senki senkivel.. vagy legalábbis.. na majd utána nézek, de most nem ezért vagyok itt. Tudod mit láttam? Felügyelőket!

- Júj de jó..

- Több lelkesedést! A te ügyedet vizsgálják!

- Mi? - szinte felugrottam.. először el se jutott a tudatomig, hogy miért is vannak itt a felügyelők.

Két perc múlva bejött a két felügyelő az igazgatóval és a nevelővel. Komor, mogorva arccal végignéztek rajtam, a szobán, majd a szekrényemben, cuccaim között is. Irkáltak valamit a papírjukra, majd szó nélkül kimentek. Hiába néztem kérdőn a nevelőre, nem kaptam választ, még csak valami jelet se.

Fél óra múlva, vagy talán pár perc volt csak, nem tudom, mert idegességemben teljesen elvesztettem az időérzékemet, bejött az igazgató egy papírral.

- Szabad vagy! - és azzal átnyújtotta nekem a papírt, amin lényegében ugyanez volt leírva. Elköszönt, majd kiment.

- Na látod, mondtam!

- Igen!

Gyorsan összepakoltam, nem volt sok mindenem, elköszöntem attól a pár embertől akik normálisak voltak velem, majd kiléptem a kapun. Fura volt ismét szabadnak lennem, még ha csak pár hónapot is töltöttem odabent. Most először futott át az agyamon, hogy holnap karácsony, én meg.. azt se tudom hol fogok ma este aludni.

Ekkor megláttam valamit az utca túloldalán.

Darkside Of The Sun - 22. rész

2011-12-15T17:51:00.000+01:00

A kórházban tértem magamhoz, a szobában egy orvos, egy nővér, és egy rendőr. Valamin nagyon társalogtak, majd mikor meglátták, hogy magamhoz tértem, felém fordultak.

- Lisa Hoffenbauer? - szólított meg a rendőr.

- Kérem, biztosúr! Előbb hadd vizsgáljam meg! Addig menjen ki, kérem! - a rendőr, bár húzta a száját, végül kiment.

- Mióta vagyok itt?

- Két napja. Sok vért veszített, ezért elájult. - közben alaposan megvizsgálta a karom. - Szerencséje van, nem volt olyan mélyen a golyó.

Láttam az arcán, hogy lennének kérdései, de szerencsére magában tartotta őket. Átkötözte a sebet, majd a nővérrel együtt távozott, helyébe a rendőr lépett be, negyed olyan kedves arccal, mint az orvos.

- Szóval – állt meg az ágyam mellett – vallomást tesz, vagy inkább kérdezz feleket játszunk?

- Nincs miről vallomást tennem. Nem tudom ki lőtt.

- Nem csak az. Lássuk.. kiskorú még, aki megszökött otthonról; bátyja, kábítószer birtoklásért, és feltehetőleg kereskedelemért éppen előzetesen ül; együtt laktak, de gondolom erről semmit se tud – gúnyolódott – ön meglőtték, és a lakásukban találtunk több lopott tárgyat.

- Fogalmam sincs miről beszél. - tényleg nem volt.. lopott dolgok? Jobb lett volna, ha Cris beavat egy kicsit a dolgaiba, akkor nem feküdnék itt mint egy hülye.

- És az önben talált nagy mennyiségű nyugtató?

Nem szóltam erre semmit, nem lett volna értelme. Elégedettség ült ki a rendőr arcára, mint aki most nagyot fogott.

Innentől az események felpörögtek, és mire feleszméltem, már a javítóintézeti ágyamon feküdtem és csak bámultam a fehér plafont, és rengeteg kérdés cikázott bennem. Hol lehet a bátyám? Remélem nincs baja.. bár börtönben nem lehet kellemes. Miért akartak engem lelőni? És ki? Hisz nem tudtam semmiről. De lesz még időm ezeken gondolkodni, hisz egy évig itt leszek. De ha jól viselkedem karácsonykor elengednek.

Tokio Hotel vip call

2011-12-13T21:19:00.002+01:00

Itt van egy kis hangüzenet a srácoktól, amiben mondanak egy kis infót erről az egészről.

http://www.vipcall.com/en/tokiohotel/ (a vidi alatt)

Nem tudom, lehet velem van a baj, de olyan furi.. mintha robotok lennének vagy nem is tudom :D. Ami meglepő, hogy Gustav és Georg is szóhoz jutott xDD (legalábbis ha jól hallottam, azok ők voltak)
Nagyon kiváncsi leszek erre.
Aki nem angolos annak mondom, hogy fel lehet tenni különböző kérdéseket, és ők kiválasztanak párat és a kérdezőket felhívják és megválaszolják (ez a reklámszöveg :P ). Szinte 100%-ra veszem, hogy ez egy előre rögzített hangfelvétel lesz. Annyiban lehet pozitív, hogy azt csak az adott ember számára rögzítették :D

Mondanom se kell, hogy ez Magyarországon nincsenen :(( De ki tudja, talán idővel itt is lesz, vagy hátha van valakinek külföldön ismerőse és az vesz egy simkártyát :D

An Deiner Seite II - befejezés

2011-12-11T17:55:00.000+01:00

Másnap reggel mikor felkeltem, Tomot láttam meg laptopozni a fotelon.

- Jó reggelt!

- Inkább jó délutánt, de neked is – összecsukta a laptopját és közelebb ült.

- Hogy-hogy te vagy itt?

- Georg stúdióban van. Előző két napban felzenéltünk pár dalt nélküle és arra kéne feltenni a basszusgitárt is. Úgyhogy ma én vagyok itt helyette – mosolygott, és mikor látta, hogy kérdeznék valamit – Bill nem fog bejönni.

Válasz helyett inkább csak kinéztem az ablakon, nem akartam, hogy lássa a csalódott arcomat, bár szerintem nagyon is látta.

- Ti nem turné miatt vagytok itt? - fordítottam vissza fejem.

- Annak már vége. A Los Angeles-i volt az utolsó előtti. Most kicsit kint maradtunk, Davidnak van itt egy kisebb stúdiója.

- Értem.

- A levelet még nem bontottad ki – emelte fel az éjjeliszekrényemről. Nem tudom miért érdekli ennyire.

- Mert nem értem el, és mert aludtam.

- Akkor tessék, itt van – nyújtotta oda nekem.

- Köszi. Tudod – itt kicsit hezitáltam - akármi is volt köztünk Billel, ő mindig fontos marad számomra, mondd meg neki. Örülnék ha bejönne.

- Átadom – szélesen elmosolyodott, majd felkelt az ágyról – Lemegyek a büfébe, amíg elolvasod a levelet. Kérsz valamit?

- Rendben. Igen, valami péksütit légyszíves.

- Okés.

Bill jól összekuszált bennem mindent. Dannel egész jól megvoltunk, erre most már nem tudom mit érzek vagy gondolok. Vagyis, talán már tudom, csak még nem mertem magamnak se bevallani. Félve nyitottam ki a borítékot...

Igazából az állt benne, amire számítottam, szakítani szeretne, de személyesen. Viszont amin meglepődtem, hogy New Yorkba megy egyetemre, nem is tudtam, hogy oda is jelentkezett. Ezzel viszont az utolsó barátomról is kiderül, bár őt fura annak nevezni, hogy Los Angelestől távol folytatja tanulmányait.

A levél végére értem, és már tettem volna el, mikor nyílt az ajtó. Oda se néztem, mert közben az éjjeliszekrényemnél matattam.

- Kaptál valamit?

- Almás táska megfelel? - azonban a hang nem az volt amire számítottam.

- Bill? Te, itt?

- Tom felhívott, és mondta, hogy mindenképp jöjjek be. Útközben még ezt a kezembe nyomta, hogy adjam oda neked. - odanyújtotta a péksütit.

Leült mellém és csak mosolyogva nézte ahogy eszem. Ami engem eléggé zavart.

- Ne nézzél – vágtam hozzá egy párnát nevetve. Ő meg nevetve hátat fordított – Ne fordíts hátat!

- Eldönthetnéd mit akarsz – fordította felém a fejét, de még mindig háttal volt.

- Fordulj felém, de ne engem bámulj.

- Nem így értettem. - komolyodott el, és teljes testével felém fordult.

- Hogy? - sejtettem mire mondja, de azt akartam, hogy ő mondja ki.

- Kettőnkkel.

- Kettőnkkel? Bill, évekig felém se nézel, de amit idejössz, boruljak a nyakadba?

- Hát ilyenre számítottam – nevetett, de látva mérges arcomat, rájött, hogy számomra ez nem volt vicces – Nem. De legalább valami jel..

- Az, hogy visszacsókoltam nem volt elég?

- Szóval csak kéreted magad – vigyorgott

- Mi?? dehogy – elfordítottam a fejem ál-durcásan.

Pár másodperc múlva, Bill kezét megéreztem az arcomon, és maga felé fordította. Megcsókolt. De nem olyan óvatosan, mint nemrég az utcán, hanem úgy, mint amikor jártunk. Hirtelen el is öntött ezernyi emlék, érzés, és a szívem vadul kalimpálni kezdett, és semmi más nem számított, csak, hogy soha ne hagyja abba. Egyből tudtam a választ az előbb feltett kérdésére. Nem számít hogyan, de együtt szeretnék maradni vele.

Kis idillünket az orvos torokköszörülése zavarta meg.

- Elnézést a zavarásért – mondta kicsi gúnyosan – Megtenné, hogy kifárad, amíg megvizsgálom a beteget?

Bill csak bólintott, megsimogatta még a kezem, majd kiment a kórteremből.

- Szépen forrnak a csontjai miss Schwarz, szerintem már pénteken haza is mehet. De majd még péntek reggel megvizsgálom. Ha haza is megy, sokat kell pihennie. Van otthon valaki, aki majd ápolja?

- Majd valamelyik sülőm biztosan otthon marad velem pár napot.

- Rendben. Akkor péntek délelőtt találkozunk. Viszlát!

- Viszont látásra.

Amint az orvos kilépett, Bill már vissza is jött mosolyogva.

- Na? Mikor mehetsz haza?

- Pénteken.

- Ohh az még 4 nap. De hamar eltelik, alig várom már, hogy kigyere innen, majd megyünk..

- Bill! - vágtam közbe

- Igen?

- Egy darabig még otthon kell feküdnöm, szóval ne tervezz még semmit.

Szinte elrepült az a pár nap péntekig. Ahogy ígérte az orvos, délelőtt még megvizsgált, majd a zárójelentéssel együtt hazaengedtek. Billék jöttek értem, mivel, egyfelől a szüleimnek halaszthatatlan dolga akadt, másfelől, pedig Bill el sem mozdult mellőlem az utóbbi pár napban, csak aludni ment el. Kérdeztem, hogy David nem lesz-e dühös ha kimarad, de mindig lezárta a dolgot egy „nem”-el és elterelte a témát.

David lerakott minket a ház előtt, mondott még egy „jobbulást”, majd elhajtott. Georg, Bill és Tom kísértek haza, alig fértünk el a kocsiban, de örültem, hogy itt vannak velem. Segítettek kinyitni az ajtót, lepakolni, míg én ledőltem a kanapéra.

- Későn jövünk, ebéd a hűtőben – olvasott fel egy cetlit Tom, és kérdőn rám nézett.

- Az még a balesetem előttről van. Bele se merek nézni a hűtőbe, hogy mi lett azóta azzal az ebéddel, ha még a cetlit se vették le a hűtőről.

- Sosincsenek itthon?

- Nem nagyon.

- És ki fog téged gondozni? - nyújtott át egy teát Bill.

- Nem tudom – rántottam meg a vállam – majd magam boldogulok.

- Majd én – kacsintott.

Hiába ellenkeztem, meggyőzött. Persze gondoskodni, nem nagyon kellett rólam, max 1-2 hétig. Azóta, immáron 3 éve, inkább én gondoskodom róluk.

Németországban maradtunk, átjelentkeztem ide egyetemre, ők pedig most épp az új albumukat reklámozzák, tv interjúkra járnak, és a turnéra is készülődnek. Azzal a tudattal léptem be a házunk ajtaján, hogy nem lesznek otthon, de most valahogy más érzés volt hazamenni az üres házba, hisz tudtam, hogy pár órán belül úgyis megérkeznek, és nem az volt, mint régen a szüleimmel, hogy majd jönnek valamikor.. vagy nem. Kinyitottam a bejárati ajtót és egyből megcsapta az orromat valami frissensült illata.

- Hahó!

- Kicsim – jött ki Bill a konyhából. - Azt hittem kicsit később érkezel. Gyere, ülj le – kézen fogott és behúzott az ebédlőbe, majd leültetett a szépen megterített asztalnál. - Mindjárt jövök.

Meglepődtem és erősen gondolkodtam, hogy vajon milyen évfordulónk van. Mivel én vagyok az aki jobban megjegyzi ezeket, elég hülyének éreztem magam, hogy valamit elfelejtettem volna. Ahogy ígérte Bill, tényleg nemsokára visszatért egy tál rakott tésztával, amit lerakott az asztal közepére, majd visszasietett a konyhába egy üveg borért.

- Ünnepelünk valamit? - csak nehogy azt mondja évfordulónk van, mert elsüllyedek.

- Attól függ – mosolygott, és meggyújtott párat, az asztalon álló gyertyák közül.

- Mitől?

Erre nem szólt semmit, csak felállt, megkerülte az asztalt és megállt előttem. Benyúlt a zsebébe, majd nagy levegővétel után, letérdelt elém.

- Elena Schwarz, lennél-e a feleségem? - annyira meglepődtem, hogy szóhoz se jutottam egy rövid ideig.

- Igen! - mondtam, majd boldogan a nyakába ugrottam.

*vége*

Fájjó szívvel zártam le, mivel ez volt az első történetem, de ebből már nem tudtam mást kihozni. Szerettem írni, és remélem nektek is tetszett, szerettétek. Ezúton is köszönöm mindenkinek a véleményeket, hogy felhívtátok a figyelmem az esetleges hibákra, hiányosságokra, és persze a dicséreteket <333

Breakfast with Tokio Hotel

2011-12-10T17:37:00.003+01:00

Végre megint hallottam :D Valahogy az utóbbi időben nem voltam itthon ilyennkor :)

Mai lista:

Ich brech aus
Noise
Schwerelos
Pain of love (live)
Vergessene kinder
Humanoid (német)

Annak aki nem tudja: A Cherry Tree Radio oldalán szombatonként van egy fél órás Tokio Hoteles blokk, amikor csak az ő zenéiket játszák. Ez magyar idő szerint 17:00-17:30 között van :)
Itt a cím

Amúgy, zavar titeket az oldalon a TH rádió? Leszedjem? Vagy tetszik nektek? :))

Tervek

2011-12-09T15:14:00.001+01:00

Sziasztok!

Készül az An deiner Seite II befejezése. Hosszabb lesz, mint egy átlagos rész, mivel azért annyira nem szeretném összecsapni. Ha semmi nem jön közbe akkor holnap vagy maximum holnap után fent lesz.

A Darkside-ból szerintem olyan max 10 rész van hátra. De ez mindig írás közben derül ki, ha jön egy ihlet akkor + pár rész :DDD De ha csak a jelenlegi ötletek maradnak akkor már csak annyi, amennyit előbb írtam :)

Továbbá, készülget egy újabb történet. Nem lesz olyan hosszú. Még nem osztottam fel részekre (mondjuk még kész sincs), de 8-12 részesnél nem lesz több. Mivel nem szerettem volna még több megkezdett (mármint aminek az írása folyamatban van) storyt az oldalamon, majd csak akkor kezdem el feltenni ha teljesen készen van.

Aztán... Egy-két novella ötlet is kering a fejemben, remélem azokat is sikerül megírnom. Egy karácsonyit mindenképpen megpróbálok írni :))

Egyenlőre ennyi :DD

puszi

Darkside Of The Sun - 21. rész

2011-12-08T19:34:00.000+01:00

Meghoztam az újabb részt, bocsánat, hogy ilyen sokára :) Remélem tetszik majd :))

Visszamentem a többiekhez, akik Billen kívül már alig várták, hogy leszálljak, és eltűnjek végre az életükből. Így hát mindenkinek odalöktem egy „hello”-t és inkább Billre koncentráltam. Már megint búcsúzunk..

- Még találkozunk – simogatta meg az arcom, majd megcsókolt.

- Biztosan. - Igazából nem gondoltam komolyan. Nem akartam őket bajba keverni, és még egyszer búcsúzkodni sem.. hisz nekünk úgysincs közös jövőnk. Ahogy lelépek a buszról, eltűnök valahova. Talán megkeresem a nővérem, és kihozzuk Crist.. talán egyedül próbálom. De egy biztos.. nem megyek haza.

Lepattantam a buszról és szép lassan elindultam az egyik irányba, nem figyeltem merre visz, csak azt vártam, hogy végre tovább menjen a busz, de Bill még ott állt az ajtajában.

- Lisa! - hallottam meg a hangját.

Vonakodtam megfordulni, fájt volna látni a szomorú arcát. Azonban mikor hátrafordultam, ő nem rám nézett, hanem rémülten a hátam mögé. Visszakaptam a fejem, és azt az alakot láttam akit a bmw-ben szoktam, rám szegezett pisztollyal. Időm se volt feleszmélni, mikor egy időben érzek egy rántást a karomon és hallom a pisztoly durranását. Egy másodperc töredékével később éles fájdalmat éreztem a karomban. Az alak idegesen nézett körbe, mivel mindenki odafigyelt ránk, meg gondolom azért mert csak a karomat találta el.

- Lisa! Lisa! Jól vagy? - Bill hangja mintha méterekről arrébb jött volna, pedig ott állt mellettem.

- Mi történt? - rohantak hozzánk a többiek.

- Lisát meglőtték! - Bill szinte pánikba esett.

- Na már csak ez kellett nekünk. - túl korán remélte Jost, hogy megszabadul tőlem.

- Vigyük kórházba!

- Nem!

- Mi? Nem hagyhatjuk itt!

- Nem is.. kihívjuk a mentőket, és megvárjuk őket. De a többi már az ő dolguk.

Csak hallgattam ahogy vitatkoznak, mintha ott se lennék. A karom iszonyúan fájt, a vér megállás nélkül jött belőle, de a nyugtatók miatt tompa volt minden. Az agyamban – már amennyire működött – ezernyi kérdés vetődött fel. Miért akartak megölni? Mibe keveredett a bátyám? Mi lesz most? Hallottam ahogy megérkezik a mentő és a rendőrök, a többiek mondtak pár szót, majd még utoljára Bill szemeibe néztem, aztán beraktak engem a mentőautóba és becsukták mögöttem az ajtót. Fájdalommal a karomban, és a tudattal, hogy Bill mentette meg az életem, lecsukódtak a szemeim.

Mikulás

2011-12-06T14:40:00.002+01:00

Boldog Mikulást kívánok minden kedves olvasómnak <333333 Remélem mindenki sok-sok csokit, cukrot, ajándékot kapot, és senki se talált virgácsot a csizmájában :DDD

Hoztam nektek egy vidit, egyik kedvenc számom, az egyik kedvenc koncertemen :)))
Nektek melyik a kedvenc koncertetek és/vagy számotok? :)

u.i: légyszi szavazzatok baloldalt :) köszi <3

Blog

2011-12-04T21:22:00.000+01:00

Elkezdek egy személyes(ebb) blogot írni. Pontosabban már nyáron elkezdtem, de aztán otthagytam, és most visszatérek hozzá :D

Itt a blog

Angol, de remélem ez nem akadály,h néha-néha felnézzetek :) És ha már ott jártok, akkor hagyjatok vmi üzit is :) Köszönöm <33

Darkside Of The Sun - 20. rész

2011-12-03T22:10:00.001+01:00

Bocsánat, hogy ilyen későn hozom, de kárpótlásul egy hosszabb részt kaptok :)) Remélem tetszik, véleményeknek örölnék :DD

Amíg vártam, hogy hasson, megnéztemmagam a tükörben. Elég ramatyul néztem ki.. nem így akartam,hogy viszont lásson Bill. Bill.. még mindig megnő a pulzusom, hará gondolok.. de tudom, hogy el kéne felejtenem, hisz mindenkiellenünk van, én meg nem szeretném, ha miattam vitázna aszeretteivel.

Immáron nyugodtan, és szintemegújulva léptem ki a boltba, már csak Billt láttam fel-lejárkálva.

- Na végre! Minden rendben?

- Persze – mosolyogtam. És tényleg jól voltam. – Többiek?

- Ránk várnak, gyere, mert itt hagynak – a derűs arcomat látva ő is elmosolyodott és visszamentünk a buszba.

Belépve a buszba már csak Tom voltott, aki épp a laptopján pötyögött. Felpillantott amolyan „temér mindig itt vagy” nézéssel, majd vissza nézett a laptopra.Mondtam neki egy „jó éjt”-t, majd Billel felmentünk, éskértem tőle egy alvós-pólót.

- Ez a legnagyobb pólóm, remélem elég hosszú – nyújtott felém egy fekete ruhadarabot.

- Biztosan, köszi.

Kiment, amíg felvettem. Tényleg eléghosszú volt, a combom közepéig ért, bár idegen előtt nemszívesen mutatkoznék így, Bill előtt nem voltam zavarban..egészen addig, amíg be nem jött és végig nem nézett rajtam. Denem szóltam semmit, mire megtettem volna, már a szemeimbe nézett. Ő semszólt, de a szeméből kiolvastam a gondolatait. Tudtam, hogy nemfog közeledni ma esete, nem akart visszaélni a helyzettel. Pffbezzeg pár hónapja még nem volt ilyen gentleman. Odaléptem hozzá,átöleltem a derekánál és odabújtam hozzá, ő pedig gyorsanviszonozta az ölelést. Hiányzott a közelsége.. csak most éreztemmennyire is. Felemeltem a fejem és megcsókoltam. Talán erre várt,mert visszacsókolt és szép lassan elkezdett az ágy felé tolni.Sose mondta, hogy érez irántam, de a csókjai, érintései és acsillogás a szemében elárulta, az érzéseit. És remélem, azenyémeket is érzi.

- Jó reggelt! Magdeburg megálló és Lisának végállomás! – rontott be reggel Tom. Kopogás és minden nélkül.

- Tom! – dobott felé egy párnát Bill – miközben mindketten nyakunkig húztuk a takarót, de eléggé látszott, hogy nem sok minden van rajtunk.

- Látom jól aludtatok! – hangsúlyozta ki az alvás szót.

- Nem lehetne kicsit kedvesebben felébreszteni?

- Nem. Korán keltem, és ettől morcos vagyok. Felkelni!

Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan istávozott. Bill pedig felém fordult mosolyogva.

- Jó reggelt. – adott egy apró csókot a számra.

- Mennyivel jobban ébresztesz – bújtam oda hozzá

- Reméltem is, hogy az enyém jobban tetszik – nevetett. Csak mosolyogtam. Boldog voltam, és hirtelen semmi nem tűnt olyan fontosnak, mint a karjaiban feküdni. Ám egy dörömbölés az ajtón visszarántott a valóságba.

Felöltöztünk és lementünk, aholmár mindenki üldögélt és beszélgetett vagy reggelizett. Józsúfolt volt az alsó szint, de szorítottak egy kis helyet. Tom akezembe nyomott egy tányért rajta egy szendviccsel.

- Éhen ne vesszél, amíg haza nem érsz. Tom-féle szendvics, úgy egyed!

- Köszönöm! – rápillantottam Billre, aki szintén csodálkozott, de végülis nem fog megmérgezni, így nekiláttam a szendvicsnek.

Nem értettem sokszor Tomot, egyszerkedves, egyszer bunkó.. könnyebb lenne, ha végre eldöntené. Bárnagy valószínűséggel úgysem találkozunk többet. Én lennék alegboldogabb, ha együtt lehetnék Billel, de ez most lehetetlen. Túlsokan vannak ellenünk, nekem meg jelenleg azt kéne kitalálnom,hogy hová menjek, mivel egyértelmű, hogy haza nem. És még abátyámat is ki kéne hoznom a börtönből, vagy előzetesből,vagy ki tudja hol van épp. Mire ezek megoldódnak, Billnek már csak– remélem – egy kedves emlék leszek, és ő talál magának egykevésbé zűrös lányt.

Végeztem a szendvicsemmel és kinéztemaz ablakon. Felismertem a magdeburgi házakat, és görcsbe ugrott agyomrom. Megállt a busz egy parkolóban én meg felszaladtam atáskámért. Fölfelé menet még egyszer kipillantottam az ablakon,és megint megláttam a fekete bmw-t.

2011-12-03T18:08:00.001+01:00

Sziasztok!

Emlékeztek még az An Deiner Siete storymra? Ugye félbehagytam a második évadját, ihlet hiánya miatt :( Ahhoz lehet írok a közeljövőben egy hosszabb befejezést. Fáj a szivem érte, de ha az elmúlt kb 2 hónapban nem jutott semmi eszembe (vagy legalábbis nem annyi, hogy kerek egész történet legyen belőle), szerintem az elkövetkező időben se fog. Viszont nem szeretném tovább befejezetlenül hagyni :( Azt a pár apró ötletet, amit abba gondoltam beleírni, majd inkább felhasználom egy új történethez. :))

Kiteszek egy szavazást a novelláimmal kapcsolatban.A kiváncsiságon túl, annyi célja van a szavazásnak, hogy majd le szeretném fordítani őket angolra, és, hogy melyiket lenne érdemes. Több választ is be lehet jelölni, ha nem tudtok esetleg dönteni :DDD Ha valamelyiket nem olvastátok, akkor ott van mindegyik baloldalt a "novella" link alatt :)
Előre is köszönöm a szavazatokat <3

A mai nap még hozok egy részt a Darkside-ból :))

puszi

Darkside Of The Sun - 19. rész

2011-12-01T19:25:00.000+01:00

Meg is hoztam a következő részt :D Na, mit szóltok, hogy mostanában ilyen sűrűn van új? :DDD

Jó olvasást, remélem tetszik <3

- De az nem lehet! Én nem.. nem is tudtam semmiről!

- Miért futottál el?

- Mert a bátyám azt mondta. – hirtelen nagyon rosszul éreztem magam, így a padlót kezdtem el tanulmányozni. Mégse kellett volna elszaladnom?

- Aha.. ezt majd a rendőrségen magyarázd meg.

- Mi? – kaptam fel a fejem.

- Nem! – szólt közbe Bill. – Nem lesz itt semmilyen rendőrségi kihallgatás.

- Bill!

- Nem! - állt Jost és közém Bill

A buszban megfagyott a levegő, senki nem szólt semmit, mindenki jobbra-balra pillantgatott a másikra. Látszólag nem szokás ennyire ellenszegülni Jost akaratának.

- Bill – szóltam alig hallhatóan és megfogtam a karját.

- Amúgy meg – szólalt meg Tom. – Miért pont ma volt ez? Honnan tudták, hogy nem vagytok otthon? Csak nem a koncertünkre jöttetek? – megjelent az arcán egy féloldalas önelégült mosoly.

- De.. délután kaptunk két jegyet.. azt hittük tőletek van.

- Tőlünk? Valószínű..

- Mindegy.. jó, hogy rávilágítottál.. nyílvánvalóan csapdába csaltak minket.. csak honnan tudták,hogy elmegyünk a koncertre elmegyünk. Simán kidobhattuk volna a jegyeket..

- Gondolom mindenkinek rólunk beszéltél.

- Senkinek – meglepett arcot vágott mindenki – Nem akartam az eset után.. inkább nem mondtam semmit.

- Akkor a bátyád.

- Persze, nincs neki jobb témája a maffiával..

- Akkor olyan küldte aki ismer titeket – Bill próbálta megfejteni ki küldhette

- Ennek semmi értelme.. nem a mi dolgunk.. - Jost próbálta rövidre zárni. Nem zárt a szivébe, és minél hamarabb meg akart szabadulni tőlem,

- De Lisa a barátunk.

- A te barátod.. maximum.

- Hogy megnyugodjon a kis lelked, elvisszük Magdeburgig, de ott kiszáll – zárta le a témát Jost.

Kicsit félrevonultam a többiektől, míg ők megbeszélték az aznap koncert dolgait, mit rontottak el, mi volt tökéletes stb. Én pedig visszapörgettem magamban az elmúlt óra, sőt, hónapok eseményeit. A busz hamarosan bekanyarodott egy benzinkúthoz, belőlem meg egy jobban kezdett kijönni a feszültség, remegtek a kezeim, utáltam a bizonytalanságot. Már nyúltam a táskámba, mikor Bill megállt előttem.

- Beugrunk a benzinkútra egy-két apróságért. Jössz? – nyújtotta felém a kezét.

Megfogtam és elindultunk a többiek után a boltba. Nekem még mindig remegtek a testrészeim.. nehezen ismertem be magamnak, de féltem. Megpróbáltam bemagyarázni magamnak, hogy fesztültség meg idegesség.. de ez más volt.

- Jól vagy?

- Persze, csak fázom. – Nem szívesen hazudtam neki, ez mégis könnyebben jött a számra.

- Akkor siessünk. – és meggyorsította a lépteit a bolt felé.

Odafelé feltűnt egy sötét bmw a parkolóban, olyan amilyet sokat láttam a házunk előtt, akiről mindig úgy éreztem, hogy figyel. De mivel Németországban rengeteg fekete bmw rohangál az utakon, így igyekeztem nem tudomást szerezni róla.

Beérve az üzletbe, a csapattagokon és személyzetükön kívül még két középkorú férfi lézengett és válogatott egyik az újságok, másik az üdítők között. Nem voltak gyanúsak, mégis minden neszre odakaptam a fejem. Na, elég volt. Elengedtem Bill kezét és bementem a mosdóba, lehajtottam a WC-deszkát és ráültem. Benyúltam a táskámba és kivettem a nyugtatókat. Bevettem egyet.. majd még egyet.. ennyinek hatnia kell. Amikor eljöttünk a szüleimtől, nagyon ki voltam borulva. Akkor kaptam először ezeket, még csodálkoztam is Crisre, hogy minek nekem ilyen. Aztán jobban lettem. Azóta néha beveszek egyet-egyet, persze tudom, hogy nem jó megoldás.. de nem érdekel, jobban leszek tőle.. pillanatnyilag ez számít.

Darkside Of The Sun - 18. rész

2011-11-29T18:06:00.003+01:00

Tom épphogy beszállt, a busz már tolatott is ki a helyéről, el mellettem. Gurult pár métert, majd megállt.. megint elindult, majd ismét megállt. Kinyílt az ajtaja és Billt pillantottam meg.

- Lisa!

Lepattant a buszról és odaszaladt hozzám, és átölelt. Annyira örültem, hogy a karjaiban tart, hogy már nem is érdekelt, hogy hónapokig felém se nézett.

- Gyere, a buszban melegebb van. – megfogta a kezem és húzott maga után.
- Nem jó ötlet.
- Beszélni akartál velem, nem?
- De..
- Itt?
- Akár.
- Nem, gyere fel a buszra. Majd megvédelek – nevetett az utolsó mondatán, mintha attól félnék, hogy fizikailag bántanak majd ott fent.

Végül hagytam magam felrángatni a buszra. Leültetett egy asztalhoz, kaptam egy teát, aztán szembe leülve velem, kérdőn nézett rám. Kicsit zavart a többiek fürkésző tekintete, de pár mondatban elmondtam a helyzetet. Néma csend. Úgy néztek rám, mint egy hülyére, aki nyilvánvaló kérdésre keresi a választ. És igazuk volt, a szivem mélyén tudtam mi a helyzet. Csak azt nem, hogy pontosan hogyan és mibe keveredett. Kisebb hallgatás után, megelégelve a többeik rosszalló tekintetét, felálltam,

- Álljunk meg, leszállok. Még a városban vagyunk ugye?
- Segítek – szólalt meg Bill.
- Leszállni? Kösz egyedül is megy.
- Neem – mosolyodott el – kideríteni mi ez az egész.
- Mi lenne. A drogdíler bátya nem fizetett időben, ezért a főnökei feldobták a rendőrségen – szólalt meg mellőlem David Jost.
- Honnan? – csodálkoztam.. együtt éltem volna egy drogdílerrel és nem is tudok róla. Mondjuk logikusnak tűnt amit mondott.
- Nem kell nagy ész, hogy kitalálja az ember. Drogot is találtak? Sok évébe kerül majd.
- Nem tudom. Mondom, elszaladtam.
- Ó, a remek.. bűntárs.

Megfagyott a vér az ereimben.. bűntárs.. de hisz nem is tudtam semmiről.

Darkside Of The Sun - 17. rész

2011-11-25T21:22:00.000+01:00

Ott álltam az aréna művészbejárójánál és fogalmam se volt, hogy mit kéne tennem. És egyáltalán hogyan jussak Bill látótávolságába. És persze ha oda is jutok, kíváncsi-e rám. Némán álldogáltam, mellettem pár sikoltozó lány, akik szintén a srácokat várták – más okból persze. Belegondoltam, hogy mennyivel jobb lenne, ha én is csak egy autogrammért állnék itt és nem azért, hogy kb. megmentsék ez életemet, vagy a bátyámét. Vizslattam a terepet, hogy van-e valami mód, elslisszolni a pár mogorva biztonsági őr mellett, de esélytelennek találtam a dolgot.

Nemsokára kiléptek a srácok az ajtón, és a buszuk felé haladtak. Szolidan odaintegettek a sikítozó tömegnek, ami ezután megindult a fiúk felé, így a pár biztonsági odaugrott, hogy megfogja őket. Előttem szabaddá vált az út. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam befelé, hallottam, hogy az egyik őr utánam üvölt, meg a többieknek, hogy állítsanak meg, de nem érdekelt. A srácok is odakapták a fejüket a kiabálásra, de mielőtt Billel találkozott volna a tekintetünk, elkapott engem egy oldalról kiugrott biztonsági. Na, ennyit a tervemről.. nem is tudom mire számítottam.

- Állj – hallottam meg mellőlem egy ismerős hangot, de nem Billé volt. A biztonsági nem engedett, de nem rángatott tovább. – Te meg mit keresel itt? – láttam, hogy csak Tom van ott, a többiek valószínű már mind beszálltak a buszba. Vagy talán berohantak, biztos azt hitték, hogy egy őrült rajongó mindjárt ízekre szedi őket.

- Tom! - hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most örülnöm kéne, vagy így a helyzet a lehető legrosszabb lett.

- Ismerem. Elengedheted!

- A barátod? – kérdezte, bár jobban megnézve inkább egy road volt, mint biztonsági őr.

- Dehogy! Már csak az kéne. Ő az, aki miatt hetekig magyarázkodhattunk. – Tiltakoztam volna, de semmi értelme nem volt. Végig nézett rajtam a pasas, aztán otthagyott minket.

- Szóval? Mit akarsz itt?

- Segítséget – szegtem le a fejem, utáltam bármit is kérni az emberektől, és tőle szerettem volna a legkevésbé. Elég szánalmasan festhettem, mert Tom hangszíne kicsit kedvesebb, de egyben cinikus is volt.

- Már megint mibe keveredtél?

- Semmibe.. én nem.. csak a bátyám.. de nem tudom mibe. Arra értünk haza, hogy feldúlták a laskást… aztán nekem el kellett futnom.. érte meg jött a rendőrség. De beszélhetnék Billel?

- Bennem nem bízol meg? – jött a gúnyos kérdés, és valószínűleg a válasz az arcomra volt írva, mert folytatta – Hagyd őt békén. Nem tudom mibe keveredett Cris, de nem a mi dolgunk. Nem akarunk belekeveredni.

- Hadd beszéljek Billel!

- Nem. Peched van, hogy én vettelek észre. Na menj!

- Nincs hova – jegyeztem meg alig hallhatóan. Nem akartam itt kuncsorogni, de tényleg beszélni szerettem volna Billel. Ő biztos nem küldd el.

- Figyelj.. talán segítenék neked.. de te vonzod a bajt, arra meg nincs szükségünk. Menj haza a szüleidhez, vagy keresd meg a nővéred. Jól emlékszem, hogy van egy, ugye?

- Évek óta nem láttam.

Tom csak rántott egyet a vállán és elindult a busz felé.

Darkside Of The Sun - 16. rész

2011-11-23T20:44:00.000+01:00

Csalódottan nézegettem, reméltem, hogy backstage jegyek. Oldalra pillantottam és láttam, ahogy elsápadt, beindította a motort és amilyen gyorsan csak tudott elhúzott onnan.

- Mi bajod van? Hova megyünk?

- Haza!

- Mi? Menjünk vissza! Lekéssük az elejét!

- Nem lesz ma koncert!

- De.. ott..

- Számunkra! Gondolkodj már egy kicsit! Miért adnának neked állójegyet?

- Talán mert kedvességből.. csak Bill nem akarja, hogy találkozzak a többiekkel.

- Naiv!

- Cris! Mi a fene folyik itt?? Nem értem mire akarsz kilyukadni!

- Nem baj.. legyen annyi elég, hogy nem Bill küldte a jegyeket.

- Hanem?

- Ők valószínűleg nem is tudnak az egészről.

Nem a kérdésemre válaszolt, de ismertem már annyira, hogy ez azt jelenti, nem is fog arra válaszolni. Nem faggattam tovább, de így, vagy úgy ma este kiszedem belőle, miért nem maradhattunk a koncerten és miről van szó.

A házba érve, csak még több kérdés merült fel bennem. Minden fel volt dúlva, a bútorok, a szekrények, eltörött vázák, tányérok, poharak a földön. És egy cetli, a viszonylag épp ebédlő asztalon. Felvettem és felolvastam.

Megmondtam, hogy fizess.. Többször is szóltam..

A bátyám megállt és rémült arccal hátrafordult.

- Fuss!

- Tessék? Hova?

- Csak menj már.. – elkezdett kilökdösni az ajtón, útközben a kezembe nyomva a táskám – El innen. Siess!

Megtettem, amit mondott, elfutottam, de pár utcával arrébb megálltam. Messze voltam, mégis ráláttam a házunkra. Rendőrautók szirénázva megálltak előtte, fegyverrel rohantak be, feltehetőleg fel egészen a lakásunkig, aztán kicsivel később a bátyámat hozzák le bilincsben. Betették az egyik rendőrautóba és elhajtottak, egyenesen felénk jöttek, így gyorsan bebújtam a ház takarásába. Nem tudtam miről van szó, mi történhetett. Persze a lelkem mélyén tudtam. Valószínűleg Cris belekeveredett valami zűrös ügybe, amiből rosszul jött ki. Ott álltam a hűvös utcán egy táskával a vállamon, amiben pénztárcán – nem sok pénzzel -, telefonon és pár kacaton kívül semmi más nem volt, és nem tudtam mihez kezdjek. Vajon engem is keresni fognak? Menjek be a rendőrségre, hogy megtudjam mi történt, hogy hozhatnám ki? Vagy egyszerűen tegyem, amit mondott és fussak.. bele a vakvilágba. Végül a lábam elindult velem, az aréna felé.

BTK App

2011-11-23T13:45:00.000+01:00

Sajna mégse ma jelenik meg :( Pedig már nagyon vártam. Inkább egy időpontban jelenítik meg az Android-os App-al (mondjuk nem tudtam, hogy ma csak az Apple-ös jelent volna meg :D )
Sztem ez egy szép dolog tőlük, annak ellenére, hogy nekem Apple-m van, szal végülis rosszabbul jártam :D Persze így is sokan panaszkodnak, de hát olyan soha nem lesz, hogy mindenki elégedett legyen :))

Nektek mi a véleményetek? Várjátok?

Darkside Of The Sun - 15. rész

2011-11-21T20:44:00.000+01:00

Itt az újabb rész :) remélem tetszik :) Nagyon örülnék pár véleménynek <3

Ablakpárkányomon ülve néztem a tavaszodó forgalmas utcát, pontosabban azt a pár fát, ami életben maradt a betondzsungelben. Két hónapja jöttünk el otthonról, és azóta semmi hír senkiről. Otthon gondolom nem változott semmi, az ikrekről meg annyit tudok amennyi az újságban volt. Mindenféle ügyes hazugsággal kimagyarázták az esetet, és ami a legmeglepőbb, hogy nem kenték rám, „az ismeretlen lányra” az egészet. Bár tudtam, hogy úgyis mindenki azt gondolja, az egész az én hibám, legalább nem olvastam ilyenről. Mi pedig.. Cris egy elektronikai boltban dolgozik eladóként, de kétlem, hogy ebből szedte össze erre a lakásra a pénzt, illetve, hogy ebből élünk meg. Mivel én még suliba járok, és csak nap pár órát dolgozom egy péksüteményes boltban. Sose kérdeztem van-e mellékkeresete, mert ha van is tuti nem tisztességes, így jobb, ha nem tudok róla. De gondoltam, nagy bajba nem fog belekeveredni.

- Lisa! Posta! – hallottam meg bátyám hangját az előszobából. – Tessék – nyújtott át egy borítékot, mikor odaértem.

- Nincs rajta bélyeg – vizsgálgattam – se feladó.

- Idejött és bedobta.. – nézett rám kicsit gúnyosan – Talán ha kinyitod, meglátod mi van benne. Mitől félsz? Bomba lesz benne?

- Haha nagyon vicces. Csak fura, nem kaptunk még ilyet.

Gyorsan, de vigyázva feltéptem a borítékot és két jegy esett ki belőle… két koncertjegy a Tokio Hotel-re. Kérdőn Cris felé tartottam a két jegyet

- Nocsak, eszükbe jutottál? Csak nem megbocsátott a drága menedzser bácsi?

- Ne légy cinikus! Szerintem kedves tőlük.

- Ennyire naiv te sem lehetsz! – mondta kisebb szünet után.

- Miért?

- Ugyanmár.. két hónapig felénk se néznek, hozzáteszem joggal, aztán egyszer csak küldenek két jegyet.. Úgy, hogy elvileg senki nem tudja a címünk.. Kicsit se gyanús, igaz? Maximum Bill magánakciója lehet, de akkor nem hinném, hogy túl szívesen látott vendégek lennénk ott.

- És ha csak ő volt? Miért kell mindenben hátsó szándékot látni? Vagy.. van valami félni valód valakitől?

- Dehogy – mindezt olyan hangsúllyal, hogy még ő magas se hitte volna el.

- Akkor?

- Csak.. Lehet akarnak tőled valamit.. mondjuk bosszút.

- Hogyne! Na, konci ma este lesz. Kezdjünk készülődni.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy én is megyek?!

- De!

- Nem!

- Kérlek! Hagynád, hogy egyedül járkáljak az éjszakában?

- Elviszlek, és érted is megyek, ha szépen megkérsz. De nem megyek be.

- Rendben – sóhajtottam, és feladtam a küzdelmet. De azért majd még megpróbálom még egyszer mikor odaérünk.

Nem sokkal később már a koncertcsarnok előtt voltunk és parkolóhelyet kerestünk, legalábbis egy kis helyet, ahol megáll és kitesz – meg persze ellát mindenféle jó-tanáccsal. Leparkolt, én meg elővettem a jegyeket és akkor néztem meg őket igazán. Már épp kezdte volna a mondókáját, mikor észrevettem,

- Cris, ezek sima állójegyek.